Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1939

III. † Bitter Illés

9 Megveti alapját a mai budapesti szentimrevárosi Katolikus Körnek. Résztvesz az ország tanügyi életének minden nevezetes mozzanatában, a katolikus élet irányításában. Állandóan dolgozik, tevékenykedik. A világháború után valóra váltja egyik legszebb elgondolását: a magyar katolikus főiskolai ifjúságnak egy óriási szervezetbe tömörítését. Megszületik a Foederatio Emericana, amelyben Bitter Illés tölti be a commendator legfőbb tisztjét. Méltatni azt, hogy ez mit jelent, azt hiszem felesleges volna, hiszen mindnyájan tudjuk, látjuk, érezzük ennek a szerencsésen életrehívott intézménynek mélyenszántó, lelkeket átalakító, üdvös nagy hatását. — Klebeisberg Kunó gróf segítségével megalapítja a Ciszterci Diákszövetséget, melyben egybegyűjti a régi hűséges ciszterci öregdiákokat. Megszervezi a középiskolai dalosversenyeket. Lehetetlenség volna ebben a kis megemlékezésben mindarra kitérni, ami még Bitter Illés nevével összefügg. Csak annyit, hogy minden országos jelentőségű ügyben résztvett, ha azt érezte, hogy ezzel szent kötelességet teljesít egyháza, hazája, nemzete iránt. Az egykori szerény pécsi szerzetestanárból azután clairvauxi apát lett. Ez a nagyon megérdemelt magas egyházi kitüntetés csak újabb, fokozottabb munkára, újabb eredmények elérésére sarkalta pihenést sohasem ismerő lényét. És most bocsássanak meg nekem kérem, ha további mondanivalómban talán kissé szubjektív leszek. Ha én Bitter Illésre gondolok, nem az aranyláncon függő keresztet viselő clairvauxi apáturat látom, hanem előttem mindig az egykori „Bitter tanár úr" felejthetetlen alakja elevenedik meg. Ügy él és fog is élni emlékezetemben, amint a régi, boltozatos nyolcadik osztályú tanterem katedráján német irodalmat magyaráz, vagy a filozófia örök igazságait tárja fel előttünk, diákok előtt, lebilincselően érdekes előadásával. Majd pedig látom, ahogyan a templomi kóruson az énekkart dirigálja veleszületett lendülettel, én pedig orgonálok. Most is hallom, amikor szobájának kulcsával kopog az orgonaasztal fedelén, jelezve az ének kezdését. Illő talán, hogy ma itt, ebben az intézetben, ahol annyiszor tartotta kezében a karmesteri pálcát, az emlékére rendezett hangversenyen róla zenei vonatkozásban is megemlékezzem. Annál inkább merem ezt megtenni, mert közötte és az én csekély személyem között a szorosabb kapcsolat éppen a zene révén alakult ki. Nagy örömérzésem az, hogy ezen a téren valaha az ő szolgálatára lehettem. Bitter Illés nem volt zenészember a szónak tulajdonképeni értelmében, sem elméleti, sem gyakorlati képzettség dolgában. Azonban veleszületett, természetéből fakadó zenei rátermettsége csodálatraméltó volt. Egyéniségének alaptulajdonsága, a nagyszerű szervező képesség itt is érvényesült. Mint kitűnő tanár zenét, éneket is kitűnően tudott tanítani és amit tanított, maradó hatásúvá tenni. Fegyelemben tartotta a kezei alatt levő együttest, de ugyanakkor lelkesedést is keltett bennük. Biztos irányítású karvezető volt, lényéből valami sajátos szuggesztív erő áradt a vezénylete alatt állókra. Ezt érezte nemcsak a fiatal gimnazisták énekkarának minden tagja, hanem valamennyi felnőtt énekes, dalárdista vagy zenekari tag is, aki tekintélyt parancsoló karmesteri működésekor szerepelt. Megállapodott józan ízlés és valamely különleges egyéni stílus jellemezte. Nem kereste a nagyobbszabású művek előadásával járó magasabb színvonalú sikereket, ellenben, amit kiválasztott, betanított és elvezényelt,