Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1939

XV. A Ciszterci Diákszövetség

109 hanem mint halálraszántak, a világháború észbontó vérzivatarába léptünk. — Mi, akik veletek együtt jártuk Oroszország hómezőit, a Kárpátok égbenyúló ormait, a Monte Grappa, Konstanjevica és Jamiano forróságot sugárzó, halált ontó szikláit, a Piave lankás síkságait, mi is meghoztuk áldozatunkat. Óh! de mi volt a mi áldozatunk a tietekéhez képest, a tietekhez, akik a földön elképzelhető legszebbet, legdrágábbat, egyetlen kincseteket: az életet áldoztátok a haza oltárán. — Meghajtva előttetek az elismerés zászlóját, kérlek, fogadjátok tőlünk kegyeletünk és soha el nem muló örök hálánk szimbólumát. — Mi, akik ma eljöttünk hozzátok, ez emlékműhöz, amelyre neveteket. a hősöket megillető aranybetűkkel írták, nem hoztunk nektek koszorút. Nem hoztunk, mert tinektek nincs szükségtek a muló márólholnapra elhervadó koszorúra, hiszen a ti homlokotokat a hősök pálmájából font koszorú ékesíti, a ti fejeteket a megdicsőültek glóriája övezi. Kedves Bajtársaink! Drága Hőseink! Isten Veletek! A viszontlátásig! Utána Kűhn Szaniszló igazgatónál jelentek meg az osztálytársak, akiknek nevében az igazgatót Stitz János dr. országgyűlési képviselő üdvözölte meleg szavakkal. Szavaiban kifejtette, hogy egy 25 éves életút vándorai kopogtatnak a régi intézetnél és kívánják tisztelgésüket kifejezni a ciszterci rendnek. Az érettségi után a fiatalság az élet kapuját látja maga előtt kitárulni A mi generációnknak először a halál kapuin kellett áthaladnia, hogy olyan életet folytathasson, ahol örök mementóként egy szörnyű vágy égette a lelkét. Az ezer éves magyar haza eldarabolása, elprédálása lebegett mindig a szemünk előtt. 25 éven keresztül összeszorított fogakkal dolgozott mindenki a maga őrhelyén, hogy nyugodt tekintettel nézhessen az utána következő nemzedékek szemébe és felmentését a világtörténelem ítélőszéke előtt megkaphassa. Ehhez a nehéz munkához erőt adott minekünk az a kincs, amit a Ciszterci Rend adott útravalóul minden egyes végzett növendékének a tarsolyába. Az igazgató közvetlen válasza után volt osztályfőnöküket, Hang Dánielt szívből jövő, keresetlen szavakkal Döry Dénes dr. üdvözölte. Hangsúlyozta, hogy az utolsó érettségi találkozó óta hosszú idő telt el, és ez alatt a régi épület is egészen megváltozott, mégis mindegyikük úgy érzi, hogy hazajött, mert ma is a régi ciszterci szellem és szeretet fogadta őket, és mert az a szerencse is kijutott nekik osztályrészül, hogy szeretett osztályfőnöküket erőben-egészségben üdvözölhetik. Az érettségi óta eltelt huszonöt esztendő még szebbekké tette lelkükben a régi emlékeket és fokozta szeretetüket volt osztályfőnökük és tanáraik iránt. Most eljöttek, hogy ezeknek az emlékeknek áldozzanak és szeretetüknek kifejezést adjanak. Cserébe ők is szeretetet kérnek. Beszédét azzal a fohásszal fejezte be, hogy a Mindenható engedje mindnyájuknak megérni, hogy a legközelebbi találkozókor szeretett osztályfőnöküket és tanáraikat ilyen jó erő- és egészségben köszönthessék. A tisztelgő látogatások után az igazgató közvetlen, meleg szeretettel kalauzolta a volt növendékeket az újonnan épült, illetőleg átalakított intézeten végig s az iskolatársak elragadtatva szemlélték a modern tanítás és oktatás eszközeivel gyönyörűen felszerelt új és mégis régi intézményt.