Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1939

XV. A Ciszterci Diákszövetség

107 az első ifjúság minden szép ujjongásával, férfiasságuk kemény, tiszta lelkületével — mint a keresztény magyar intelligencia küzdő harcosai — a fészekbe visszaszállnak, ezzel példát is akarnak adni a mai tanulóifjúságnak, hogyan kell és lehet emberré érni és emberül élni; a minden ékesszólásnál szebben beszélő cselekedetükkel pedig annak az általuk vallott, megdönthetetlen tételnek igazságát akarják bebizonyítani, hogy minden elmúlhat és el is múlik, de a volt tanítványok kegyeletes szeretete a nevelő Anya és a tanárok iránt s viszont a tanárok gyöngéd, atyai szeretete a volt tanítványok iránt soha el nem múlik, sőt az évek múlásával egyenes arányban, fokozatosan nő. Suhannak a volt diákok felett az évek, de a régi tanárok atyai szeretete, imája, jóindulatú érdeklődése, féltő gondja, nem egyszer tiszteletreméltóan nemes büszkesége kíséri őket egy életen át. Az intézeti krónikás szorgalmasan összeírta ezeket a találkozókat és most átadjuk neki a szót, hogy lelkiismeretesen közölje azokat. * Tízéves érettségi találkozóra jöttek össze a pécsi ciszterci gimnázium 1930-ban végzett diákjai 1940. május 12-én, pünkösd vasárnapján. Mindazok, akiket a mecsekalji öttornyú városból országszerte szétszórt a könyörtelen élet, megtértek hűségesen az Alma Mater falai közé, hogy lerakják pár órára a terheket, a gondokat. A Pécsre visszatért és a találkozón megjelent diákok a közösen hallgatott szentmise után a temetőbe mentek és meglátogatták az intézet egykori igazgatójának, Buzássy Ábelnek sírját. Ezután visszatértek a gimnáziumba és az intézet Hősi Halott Emlékműve előtt hódoltak. Az egybegyűlt tanárokat, Mayer Móric volt osztályfőnököt, Nagy Vazul, Módly Dezső, Jambrich Oszkár és Börötzffy Károly tanárokat Takátsy Tibor köszöntötte a tanítványi ragaszkodás és szeretet hangján. A távollevő igazgató helyett, az intézet nevében Mayer Móric volt osztályfőnök válaszolt az elhangzott üdvöző beszédre és hangoztatta, hogy bár új iskolát találnak a régi helyén, az ősi Alma Mater szelleme az új falak között is változatlanul maradt meg, régi és új tanítványait a hagyományos ciszterci szeretettel öleli keblére. Majd az új gimnázium termeit tekintették meg a tanár urak vezetése mellett és mindenütt csodálkozásuknak adtak kifejezést a látottak felett. A gimnázium és a részben átalakult rendház megtekintése után jól esett a Szociális Missziótársulatnak az intézet dísztermében e napon rendezett „Tavaszi napján" megjelenniök és fehér asztala mellett felüdülniök. A lángokban álló világ, a háború, a fenyegető vészfelhők eltűntek egy rövid időre, mert a hófehér, világos folyosókon, az új és korszerűen felszerelt tantermekben a béke, a munka nyugalma uralkodott, az a nyugalom, amelyet csak minden tíz évben lehet megtalálni néhány órára. A gyorsan elröppent délelőtt után a Nádor Szálló éttermének fehér asztala mellett emelkedett jó hangulatban régi szép emlékek megelevenítése folytatódott. A rég nem látott arcok régi vonásai új keretet kaptak. Egyenruhák, papi talár tarkították az „osztályt". A kellemes hangulatban eltöltött fehérasztali találkozás után mégegyszer visszamentek a „fiúk" az intézetbe, ahol elhatározták, hogy most