Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1938

IX. Adatok az 1938/39. iskolai év történetéhez

87 ünnepélyeken forrt szorosabban össze, az ifjúság nemes iedalizmusa s az ünnepélyek megrendezésében végzett önzetlen munkája nemcsak a szülők szemébe csalt örömkönnyeket, de magasabb igényű kedves látogatóinkat is teljes mértékben kielégítette, mert az ifjúi tűz és lelkesedés munkáját semmi más nem pótolhatja. Szeptember 8-án megjött a diáksereg, hogy kipihenve fáradalmait megkezdje az új tanév munkáját. A nagy erőpróba előtt templomba mentünk, hogy a Veni Sancte fenséges dallamai mellett kérjünk áldást az egek Urától meginduló munkánkra. Utána a díszteremben a Hímnus eléneklése után Kűhn Szaniszló igazgató hivatalosan is megnyitotta a tanévet. A ciszterci rend hazafias nevelő szelleméről, az iskola és a család szoros kapcsolatairól, meg arról beszélt, hogy ezeknek harmonikus viszonya mindig elősegíti a nevelés sikerét. Az atyai szeretettől áthatott meleg szavak után Kecskés László VIII. o. t. szavalta el Rudnyánszky: Az élet vándorútján című versét, majd a Szózat eléneklésével a megnyitó ünnepség véget ért. Szept. 11-én az országzászlóhoz vonultunk, hogy külsőleg is kifejezzük hódolatunkat a csonka ország e magasztos szimbóluma előtt. A Koch Nándor dr. tank. kir. főigazgató beszédéből és két szavalatból álló ünnepély után zenekarunk hangjaira díszmenetben vonultunk el a félárbocra eresztett nemzeti lobogó előtt. Szept. 27-én imádságos lélekkel szálltunk a Ciszterci Rend ősz apátjához, Werner Adolf dr.-hoz, hogy névünnepe alkalmából szeretetünket, hódoló és hálás ragaszkodásunkat fejezzük ki neki, mint az ifjúság nagy barátjának és az intézet kegyurának. Nem gondoltuk, hogy utoljára ünnepeltük névnapját. Okt. 6-án gyászba öltözött a gimnázium. A szabadságharc leverése, a magyarság kálváriájának e szomorú pontja ránehezedett minden diák szívére. Az ünnepély komolysága látszott minden arcon, amikor szentmise után összegyűltünk, hogy megemlékezzünk a tizenhárom aradi vértanúról. Az ünnepi beszédet Mensáros Andor VIII. o. t. mondta. Beszédében rámutatott arra, hogy az emlékezés a lélek szükséglete, egyén és társadalom éltető ereje. A magyarnak különösen merítenie kell ez életadó forrásból. Emlékezzünk hát mi is, de ez az emlékezés ne a gyászban való elmerülést és felolvadást jelentse, hanem megerősödést a jövő küzdelmeire. Az ünnepély műsora: 1. Hímnus. — 2. Palágyi Lajos: Az aradi vértanuk. Szavalta Marosszékí Rudolf VII. o. t. — 3. Ünnepi beszéd. Elmondta Mensáros Andor VIII. o. t. — 4. Hubay Jenő: Gyermekjelenetek. Hegedűn játszotta Imrő György VII. o. t., zongorán kísérte Ángster János VIII. o. t. — 5. Rákosi Viktor: Sír az erdőben. Felolvasta a Korhadt Fakeresztekből Király András VIII. o. t. — 6. Szegi—Greguss: Aradi golgotavirágok. Énekelte az énekkar. —- 7. Havas István: Két diák beszélget. Előadták Rámpay Ernő VIII. o. t. és Benked István III. o. t. — 8. Szózat. Az intézet hősi halottainak emlékét nemcsak a hideg márványtábla őrzi, hanem szeretettel ápolja az ifjúság szelleme is, mert ez mindig lelkesítő erőt és buzdítást talál a hősök áldozatának nagyszerűségében. A haza áldozatot követel férfitól, nőtől, apától, anyától, de áldozatot követel a diáktól is; e gondolat jegyében folyt le nov. 2-i megemlékezésünk, amikor a hősi halottak előtt tisztelegtünk és meggyújtottuk megemlékezésünk mécseit. Az ünnepi beszédet Fejes László VIII. o. t. mondotta. Beszéde elején célzott az ünnepély jelentőségére és szükséges voltára,