Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1938
V. Szent István és Szent Imre
16 Szent Imre vére nem ömlött ki a nagy célokért, — és mégis ő lett legnagyobb hőseink egyike, mikor a veszprémi éjszakán ,,a nagy fogadalom percében, ereiben örökké jövőtlenné lett a legszebb magyar vér, hogy népe számára örökké jelképpé váljék a legszebb magyar lélek, mely győzni tud a mulandó anyag felett" (Tormay Cecil). Szent Imre kizárólagosan a lélekben vívta meg a nagy csatát, s győzött fegyvertelenül, mint ahogy a harcmezőn fegyveresen győztek fajának ősei és utódai. Szent Imrében a vér jövője halt meg a hitért. Isten kegyelme segítette az áldozathoz, melyet kíkönyörgött: odamenekedvén — a Legenda szerint — az igazi orvossághoz, mondván: „Ür Isten, ki ügyelsz az egész világmindenségre és megsegíted az embereket gyarlóságaikban, — ki elveszed a fejedelmek lelkét, és aki félelmetes vagy a föld királyai előtt: tetszésedet teljesítsd be énbennem!" Ez az erőforrás kiapadhatatlan, s ha ebből merít ifjúságunk: felvértezi magát oly páncéllal, melyet semmiféle fegyver át nem üt, — s beleállhat abba a tiszta testű és tiszta lelkű ifjú nemzedék diadalmas seregébe, mely a szebb jövő után áhítozó magyar nemzetnek vágyakozása. Szent Imre az áldozatot tette rá arra az oltárra, melyet a magyarok földjén Szent István épített fel. Oltárt épített a világnak első szent királya, oltárt, mely immár 900 év óta sugározza felénk Krisztus földi uralmának dicsőségét, — hirdeti a magyarság elhivatottságát a Kelet nyers erőivel szemben, — s ébrentartja azokat az elgondolásokat, melyeknek szellemében a nagy király lerakta az új keresztény magyar társadalom alapjait. Szent István nemcsak eszével, de szívével s minden idegszálával keresztény volt. Ezért sikerült neki kitűzött célját elérnie. Apostoli s egyházszervezési működésének nem is maradt el az eredménye. ,,Meleg otthont és gazdag virágzással kecsegtető jövőt biztosított Krisztus vallásának" (Balanyi). Midőn az Intelmekben hangsúlyozottan figyelmezteti Szent Imre herceget, hogy: „buzgó törekedéssel kell őrt állanod a szentegyházban, hogy inkább gyarapodást lásson, mintsem fogyatkozást szenvedjen", hozzáteszi: „Ezt cselekedjed te is, hogy koronád ékesebb, életed boldogabb s a te napjaid számosabbak legyenek („ut tua corona laudabilior, et vita beatior et prolixior habeatur"; I. k. 2. fej. 4. §). — Ám ez a figyelmeztetés nemcsak Szent Imrének s a leendő királyoknak szól, hanem minden magyarnak. Kereszténnyé lettünk kilenc évszázaddal ezelőtt, — kereszténységünket meg kell védelmeznünk minden külső és belső ellenséggel szemben; cselekvő keresztényeknek kell lennünk, mert csak így vagyunk méltók Szent István örökségére. De nagy királyunk a keresztény vallás bevezetésével s a hierarchia kiépítésével egyidejűleg az ország politikai megszervezését s a magyar nemzeti érzés megerősítését is munkába vette. Mély és szilárd alapját vetette meg a magyar királyságnak. Országszervező tevékenysége nagy körültekintést és előrelátást kívánt. Bölcsesége már az államforma megválasztásánál megnyilatkozott. Átérezte, hogy a keresztény hitre tért magyarságnak csak a monarchia, a királyság felelhet meg; — s ebben a célkitűzésben a korabeli közvélemény is támo-