Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1938

IV. Endrédy Vendel, zirci apát

12 És ez a szülőföldje mély vallásosságával és égő hazafiságával eltelt ifjú iskolai tanulmányai során elkerül a soproni, majd a győri bencés gimnáziumba, hogy megint új benyomással és élettartalommal gazdagodjék. A bencéseknél hallja, ismeri és kedveli meg a nagy nyugati remete, Szent Benedek szellemét, az Istenért való munka, fáradság, verejték, az ora et labora lelkületét. Ilyen lélekkel lesz azután a győri egyházmegye előbb közép-, majd főiskolás növendékpapja és mint ilyen hallgatja három évig a hittudományt a budapesti Pázmány Péter-Tudományegyetemen. A Lélek azonban ott működik, ahol jónak látja. Győrben a lelkiségre törekvő Zalka János püspök emléke, a tudós bencés Jedlik Ányos gyakorlatias feltaláló érzése, Budapesten meg a Pázmány Péter szellemében működő professzorainak tudományos becsvágya erősen ihletik, ösztönzik, új lelki forrást támasztanak a hivatását egyre tisztábban látni kívánó lélekben, és ennek eredményeképen már érett, meggondolt fővel a bencésekből kisarjadt ciszterciek rendjébe lép. A Fertő magányának fia tehát Bakony lakója lesz. Éppen a világháború, a vesztett csaták, a végzetes országcsonkítás, a sötétemlékű proletár-diktatúra idején járja a zirci anyamonostor csendes folyosóit, az angolkert hallgatag ösvényeit. E csendben jártak azok is, akik mindig hallgattak, hogy többet halljanak. Az új novicius és későbben fogadalmas klerikus sokszor megkérdezte magától, Vendel, miért jöttél ide, és az oltárszekrény Lakóján kívül sokat beszélgetett a tölgyekkel és kőrisfákkal is. Tanító mesterei meg a nagy szent újító és javító ciszterciek, Harding Szent István, clairvauxí Szent Bernát és III. Ince példája érlelik teljessé hivatását és jövendő munkakörét: nemcsak megzavart vallásos életünk mécsese, hanem kifosztott országunk építője és szellemi műveltségünk hordozója és közlője is akarok lenni, az igazi ciszterci lelket, a tevékeny alkotás szellemét szeretném magamban kifejleszteni. Evvel a célkitűzéssel kezdi meg 1921 őszén a budapesti Szent Imregimnáziumban nyivános működését és folytatja ugyanott mindaddig, míg rendtársai bizalma az apáti székbe nem emeli az 1939 március 18-án tartott apátválasztó káptalanon. De előbb Budán a régi értékes hatásokhoz újak járulnak. Sokszor látja az első nagy ifjúsági nevelőnknek, Szent Gellértnek szobrát, naponta elmegy a harmonikusan megnevelt magyar fiatalembernek, Szent Imrének ércbe öntött alakja előtt, sokat jár külföldön, idegen nyelveket tanul és így forr ki benne az emberileg tökéletes szerzetespapi életideál. Közben a szülők és tanítványok szemében a legjobb tanár, ideális nevelő és buzgó lelkiatya. Tudását megcsodálják és elismerik a szakkörök, a hivatalos tanügyi hatóság bizalmával tünteti ki. Képességei már korán magukhoz kötik rendje vezetőinek bizalmát is, és ő éjt nappallá téve dolgozik mindig, de sohasem önmagáért, hanem csak a lelkében kialakított nagy célokért, a vállalt életeszményekért, állandóan szerényen és személytelenül. Különösen sokat fárad azon, hogy Rendje anyagi életében segítsen megteremteni a valóság barázdáit a hit és tudomány csodaváraí és a rendi kultúrhivatás áldott munkája alá. Ide persze igazán jó szív, sok lelki nemesség és nagy, igen nagy szeretet és jó testvériség kellett. Ezt a jóságot, ezt a nagy önzetlenséget és szeretetet tisztelte és becsülte meg Rendje, akkor, amikor a rend fejeként önmaga fölé emelte, hogy a rendi életben magasabbról minden rendtársának irányító feje legyen, magyar közéletünkben pedig