Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1937

I. A Szent Jobb országjárása

5 Szent Jobbod ott száguld e napokban és hetekben a síneken, aranyvonatodon,, a haladás e modern eszközén. Mióta van vonat, gyorsabb az út embertől az emberig, kisebb a távolság ember és ember között, és mégsem lett nagyobb, igazabb köztünk a szeretet, sőt talán csak a gyűlölet kapott új eszközt a vasparipában. De most, hogy a Te Szent Jobbod megy a síneken, a pénz, a kereskedelem szolgája szolgálja a szeretetet, jóságos kezed hozza össze, kovácsolja össze a magyar szíveket, hozza közelebb az országhatárokat és vigyen békességet, hitet mindenhová. Pannóniában, régi öröködben kezdted országotjáró utad. Visszatértél régi országodba, hol alattvalóid őszinte és benső hódolattal és reménnyel várnak. Ott díszlik majdnem minden város főterén az emelvény, melyen Te emelkedel az emberek fölé, hogy áldást ossz magyarjaidra. Ez a szent pillanat szakítsa meg a városok vásári zaját, a mindennapos élet rohanását és a tereken, ahol eddig alkudoztak, hazudoztak, csaltak, kereskedtek áruval, emberrel és elvekkel, hiába vártak, meddőn ígértek, árasszon Jobbod ereje és fölöttünk virrasztó akaratod egy pár órára igazságot, békét, megértést, keresztény szeretetet, igaz magyar hűséget! Pár órára álljon ott Jobbod az igazság, a szeretet, a beteljesedés jelképeként, vigaszként minden igaz magyarnak! Jöjj közénk Szent Jobb! Második országiásod nem feledjük el, soha többé nem szűnünk Hozzád fohászkodni, annyira szükségünk van segítő Jobbodra és rajta keresztül Isten irgalmas szeretetére. Tekints, István király! Szomorú hazádra, Fordítsd szemeidet Régi országodra. Míg Te őrködöl és virrasztasz fölöttünk, magyar jövőnkben bízvabízhatunk. És valóban eljött hozzánk is. * Az esztergomi bazilika arca fenségesen tekint a messzeségbe. Mintha bizonyos ünnepélyesség tükröződnék rajta. Lábánál csendesen ringanak az öreg Duna hullámai. Pár nappal ezelőtt király tett itt látogatást: hazament a Szent Jobb. Ez az áldott kéz itt kapcsolta be nemzetét a kereszténység életáramába. Ez a prímási város a mi egyházi fővárosunk. És Esztergom, Szent István szülővárosa fénnyel, pompával, de főkép boldog, magyari szívvel fogadta a drága ereklyét hozó „aranyvonatot". Hódoló, könnyes szemű magyarok vonultak fel előtte, ajkukon zengett az ének: ,,Ah, hol vagy, magyarok tündöklő csillaga!..." Örömmel és a kegyeletes emlékezés előgördülő könnyeivel fogadta a Szent Jobbot Székesfehérvár népe is. Alba Regia-ba, országunk hajdani fővárosába, királyaink koronázó és temetkező helyére, ahol első szent királyunk hamvai is pihentek, ide is elvitték szent királyunk áldást adó Jobbkezét, hogy megáldja azt a várost, ahonnan oly áldásosán irányította országának kormánykerekét. És mi, pécsiek, Dunántúl legnagyobb városának magyarjai, mi is várva