Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1937

XIV. Ifjúsági egyesületek

69 ták a felsős gimnazista és a parlamenti képviselő lelkét. Hol van az életnek az az állandósága, amely a nemzeti, világnézeti és szociális problémákat jelszavakká egyszerűsítve szinte kátéba foglalta a kérdéseket és feleleteket? A ma problémái oly szövevényesek, hogy még lényegük világos megfogalmazásától is távol állunk. Nem csoda, hogy az ifjúság nagy tömegei nem tudnak felemelkedni még az érdeklődés fokáig sem. Az irodalom, a tudomány és a művészet nagy nyilvánossága látszólag nélkülözhetővé teszi a társas önképzést olyan környezetben, amely az eredményeket inkább csak népszerűsített formájukban képes felfogni. Az érdeklődés hiánya csökkenti a nemes versenykedvet, gátlólag hat az egyéni próbálkozásokra, a nagy érdektelenségben könnyen elérhető siker valamiképen felületességre, mérsékelt elmélyedésre csábítja a tehetségesebb vállalkozókat is. Ilyen körülmények között bizonyos csüggedés szállja meg a pedagógus lelkét, mikor az önképzőkör vezetésének meddő feladatát magára vállalja. De nem volnánk méltók hivatásunkhoz, ha ebben a munkában is nem keresnők az ifjú lélek nevelésének eszközét. Hisszük, hogy az önképzőkört nemcsak a korszellem teremtette meg, hanem az iskolai tanítás-nevelésnek mindig fontos kiegészítője marad. Lehet, hogy jelentősége időről-időre változik, miként az egyes tantárgyak is ki vannak téve a korszellem ítéletének. Az egyesületi belső élet mindig sok tanulságot nyújt a tanárnak. Az önképzőkör igazi vezetése az ifjúság kezében van. És ez az önállóság olyan képességeket ébreszt fel az ifjú lélekben, amelyek a rendes iskolai életben nem érvényesülhetnének. Már csak azért is szerencsés gondolat volt a szemináriumi rendszer bevezetése. így többen is vezető szerephez juthatnak. Ez a szerep nemcsak kitüntetés, hanem gondot, felelősséget és munkát is jelent. A közös célok az összetartozás érzését fokozzák a tagokban, és ennek igen szép példáit láthatjuk a nyilvános szereplések alkalmával. De a hétköznapi köri munkában is sok nevelő érték van. A gyűlések hagyományos formaságai az összejövetelek komolyságát emelik ki. Egymás megbecsülése vezeti a tagokat, mikor figyelemmel kísérik az előadásokat és őszinte bírálatot mondanak róluk. De ez a komolyság a szereplőket is már előre figyelmezteti, hogy gondosan készüljenek minden fellépésre és megnyugvással fogadják társaik ítéletét. Ha más értéke nem is volna a köri életnek, mint a szellemi munka megbecsülésére való nevelés, már csak ezért is fenn kellene tartani ezt az egyesületet. Ebben a környezetben arra a komoly férfias munkára készül az ifjú, amellyel az életben kell utat törnie magának. A tagok száma 224 volt. A kör vezetősége a következő volt: Vezető tanár: Oppermann Balduin dr.; ifj. elnök: Schumann János VIII. o. t.; titkár: Brenner Valér VIII. o. t.; főjegyző: Tegzes József VIII. o. t.; jegyző: Király András VII. o. t.; aljegyzők: Gebhardt István és Hufgart Árpád VI. o. t.; pénztáros: Dános Alajos VIII. o. t.; zsengetáros: Ritter János VIII. o. t.; háznagyok: Tomszer Ferenc VIII. o. t. és Zsabokorszky Jenő VII. o. t.; lapkezelő: Balatonyi Tibor VII. o. t.; ellenőr: Valkó Gáspár VII. o. t. A magyar irodalmi szemináriumot Barlay ödön VIII. o. t., a természettudományit Almási Elemér VIII. o. t., a művészetit Szalmássy Lajos VIII. o. t. vezette.