Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1937

I. A Szent Jobb országjárása

I. Ä SZENT JOBB OMSZÄGrJÄRÄSÄ. Mária Terézia királyunk uralkodása óta minden év augusztusában országod népe elzarándokolt Hozzád Budára, most, halálod kilencszázéves fordulóján Te szállottál le közénk, hogy újra végigjárjad örök birtokodat. Téged várunk tehát Szent Jobb! Üjra és újra, szüntelen Hozzád fohászkodunk! A díszes ereklyetartó, a csodás kézfej, az ékszerek mögött mi Téged várunk, Téged idézünk, Szent István szelleme! Ügy-e eljössz hozzánk? Mert most is az vagy, ami voltál: egyetlen akarat, egyetlen erő, egyetlen magyarság! El nem porladtkezű Nagy Királyunk! Soha felmérni nem tudjuk azt a kincset, amit Te adtál nekünk. Vagy akad-e valaha ember, aki az ezeréves magyar mult fölött ítéletet mondhatna? Mert ezt az ezeréves multat és a jövendőt Te döntötted el. örökké nem porladó Jobbod, melyet e hetekben harangzúgás üdvözöl mindenfelé, hol magyar szív dobog, szimbóluma annak, hogy amit ez a kéz munkált: a magyar kereszténység, a magyarországi nyugati kultúra, a magyar nemzet jogi alapjai, törvényhozása, nem mult el, sőt ezer év óta élő, alkotó, eleven erő. A Te munkád nemcsak a honalapítás, hanem a honfenntartás is ezer éven keresztül. Ez a magyar csoda is a Te műved! Ezért vagy számunkra minden idők legnagyobb magyarja. Ezért üdvözlünk az egész országban, ahol új országjárásodban megjelensz Szent Jobbod képében. A kéz, főleg a jobb kéz a munka, a tetterő, a cselekvés jelképe, Munkás, cselekvő testedből is azért maradt ránk épen Szent Jobbod, hogy a magyarnak örökké intő például szolgáljon. Az Isten kiszámíthatatlan akarata alkotó, áldó, védő kezed örök példaképül őrizte meg számunkra. Egyenesen buzdításul kaptuk fölöttünk virrasztó Kezed, hogy az annyi szép magyar megálmodás, nemes terv, komoly elhatározás ne maradjon csak álomkép, soha el nem ért vágy, hanem érjen, sárguljon a magyar kéz vetésévé és aratásává. Ez az év, az Úrnak 1938-ik esztendeje halálod 900-ik évfordulója. És még sem egyedül ebből az ünnepélyes alkalomból jössz újra hozzánk, „Ó dicsőséges szent jobbkéz, Melyet magyar óhajtva néz, Drága kincse népünknek, Nagy öröme szívünknek!" íme a te reménységed, ínségedben ide nézz: Isten után erősséged, Megoltalmaz ez a kéz. XV. századbeli énektöredék. Faludi Ferenc.