Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1937

VIII. Adatok az 1937/38. iskolai év történetéhez

38 — nem szűnünk meg hangoztatni — legdrágább kincsünk, ifjúságunk iránti szeretet, meghozza gyümölcseit. — A bizonyítványt kapott 573 nyilvános tanuló közül 424 (73 98°/o) példás, 149 (26'00°/o) jó magaviseletű volt. Tanulmányi előmenetel. A tanulmányi előmenetel általában megnyugtató. Az ifjak a tanév elején nehezen kezdik meg a komoly munkát, az első ellenőrző értekezlet és a félévi Értesítő figyelmeztetésének azonban mindig megvan az eredménye. A tanári testület minden eszközt felhasznál a tanulmányi eredmény biztosítására. Értekezleteinken s megbeszéléseinken szó esik ama didaktikai és metodikai eljárásokról, amelyek oktatói munkánkat eredményesebbé tudják tenni. A kat. főigazgató úr ajánlására az idén először tartottunk ú. n. bemutató órákat, amelyeken az igazgató és a rokon szakos tanárok is megjelentek, hogy különböző tanítási módokat szemlélve s ezekről megbeszéléseket folytatva oktató munkánk erdeményes legyen. Újra szóvá kell tennünk, hogy a mai élet az ifjút igen sok oldalról igénybe veszi s ezért e tekintetben bölcs mérséklésre van szükség. A szülőkkel való érintkezéseinkben állandóan hangsúlyoztuk, hogy a fiúk csak iskolai kötelességeik teljesítése után vállalhatnak iskolánkívüli elfoglaltságot, másrészről arra törekedtünk, hogy az iskola se vegye túlságosan igénybe a tanulót. Tanulmányi eredményeink áttekintő képét a következő adatok mutatják: a bizonyítványt kapott 591 tanuló közül jelesrendű lett 85 (17'37°/o), jórendü 207 (35'04°/o), elégségesrendű 241 (40'77°/o), egy tárgyból elégtelen 44 (7'43"/o), 2—4 tárgyból elégtelen 14 (2'37°/o), összesen bukott 58 (10'80°/o). Érintkezés a szülőkkel. Az ifjúkor tele van megoldandó kérdésekkel, rejtvénnyel, titokkal, pedig e korszak döntő befolyású az egész életre. Ezért fontos, ha szeretjük gyermekeinket, ha jobb életet akarunk nekik biztosítani, hogy a szülők tudjanak a fiatalok lelkéből olvasni és értsenek az ilyen lelkek vezetéséhez. Már pedig mások megnevelése művészet, nagy művészet és királyi tudomány. Ehhez érteni kell, ezt is tanulni kell, ezt is folyton tökéletesíteni kell. Azért adtam be az iskolába fiamat, hogy ott tanítsák és neveljék, jómagamat lefoglal a kenyérkereset gondja, nekem gyermekem vezetésére sem időm, sem képességem — hangzik az ellenvetés. A gyermek-diák azonban csak részben az iskoláé. Ideje túlnyomó részét a szülői házban tölti. Tehát a szülői háznak épúgy ki kell vennie részét a nevelésből és oktatásból, mint az iskolának. Hogyan lehetséges ez? Csak úgy, ha a szülők, az igazgató és tanárok minél többet találkoznak, ha az iskola a nevelésben és oktatásban is segítségére van a szülői háznak. Jól van, nincs időnk és képességünk neveléstani és gyermeklélektani munkák elolvasására. Hát akkor hallgassuk meg az intézet ilyen irányú szülői konferenciáit, ilyen szándékkal és célzattal olvassuk végig az intézeti értesítőt és ne elégedjünk meg csak az érdemjegyek és jutalmak elolvasásával, otthon azután váltsuk gyakorlati aprópénzre a hallottakat és olvasottakat. Nekem volna időm, de nem tudom, mit olvassak. Hát ilyen irányban is kérdezzük meg az iskolát, és ez mindig többet ér, mintha közvetlen az ellenőrző vagy a tanjegymegállapító konferenciák előtt fiúnk érdemjegyei és viselete után érdeklődünk, vagy csak puszta udvariassági látogatást végzünk a tanári fogadó órákon. Ugyancsak a fogadó órák nagyon alkalmasak arra is, hogy megkérdezzük a tanárokat, milyen