Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1937

VIII. Adatok az 1937/38. iskolai év történetéhez

32 Jún. 5-én a székesegyházban 58 tanulónk részesült a bérmálás szentségében. Hazafias nevelés. A hazafias érzést, annak ápolását, melyhez az alapot valláserkölcsi nevelésünk adta, a katolikus magyar középiskola feladatához, célkitűzéséhez és Rendünk ősi magyar szelleméhez híven igyekeztünk gondozni. Az iskolai élet minden jelentősebb eseménye bekapcsolódott hazafias nevelésünk szolgálatába; minket pedig az ifjúságnak izzó hazaszeretetre nevelésében vezetett az évszázados rendi hagyományainkból folyó kötelezettség és szeretett hazánk jelen csonkasága. Az előbbi kötelességünkké tette, hogy a gondjainkra bízott ifjúságot ráneveljük az öntudatos és tevékeny hazaszeretetre, féltő gonddal óva őket a bolsevista nemzetköziség tébolyító mételyétől épúgy, mint a szélsőséges és túlzó fajimádattól. Iparkodtunk ifjúságunkat ráeszméltetni a felelősség tudatára, az igénytelenségre, melyre épen a mai nehéz időkben olyan nagy szükség van, a fokozottabb kötelességteljesítésre, hadat izenvén mindennek, ami csak testi-lelki pongyolaság, lesiklás, szalmaláng, kishitűség, frázis, hazug, nekünk idegen ideológia, és igyekeztünk lelkükben megerősíteni a meggyőződést, hogy mai szomorú és nehéz helyzetünkből Isten segítsége mellett csak a fokozottabb munka, az áldozatos hazaszeretet, a polgári jogok és kötelességek világos tudata és férfias gyakorlása emelhetnek ki. Ezért természetesen nem hallgathattuk el nemzeti hibáinkat sem: a hangzatos szavakra, ünneplésekre való hajlamosságot, a tettekreváltás hiányát, nem titkoltuk ifjúságunk előtt a szomorú, kilátástalan jövendőt sem, mely reá vár, de nyomatékosan igyekeztünk őket arra hangolni, hogy ez a bizonytalan jövő le ne törje idealizmusukat, ne keltsen elkeseredést, hanem próbálják megérteni, hogy éppen ők az a maradék magyar nemzedék, akikre elszakított testvéreink is bizakodással tekintenek; nekik kell maradéktalanul teljesíteniök kötelezettségeiket, hogy a jobb jövőt kiküzdjék. A XXXIV. Eucharisztikus Kongresszus és Szent István halála 900 éves jubileuma ragyogó ünnepségeivel kapcsolatban mélyen átéreztettük fiainkkal, hogy ezen a csonka magyar földön minden, ami nemzeti, szent, és minden ami szent, nemzeti lett, hogy fenyegetett helyzetünkben különösen helyénvaló keresztény magyar nemzeti hagyományaink tiszteletbentartása, nagyjaink megbecsülése, a Szent Istváni-állameszméhez való törhetetlen ragaszkodás, mert ezekből meríthetünk erőt a keserű trianoni sors megdöntéséhez. Őseink élő hitével éljünk Istennek és a hazának és áldozatos lélekkel dolgozzunk, akkor lesz magyar jövendő, lesz integer Magyarország! A testi nevelés heti 3, illetve 4 órában, elméleti és gyakorlati kiképzésből állt. Felöleli a modern testgyakorlat összes ágait és intenzíven karolja fel a nemzetvédelmet is. Minden erőnkkel igyekeztünk kitűzött célunkat elérni, hogy hazánknak istenfélő, bátor, erős, harcolni tudó és akaró nemzedéket neveljünk a szebb, boldogabb Nagymagyarországért. Október 12-én rendeztük háziversenyünket atlétikából a következő eredménnyel: 100 m. síkfutás: 1. Tóth Tibor VII o. t.; 2. Deák László VIII. o. t. — 200 m. síkfutás: 1. Tóth Tibor VII. o. t.; 2. Neiger Ferenc VIII. o. t. — 400 m. síkfutás: 1. Fülöp Nándor VII. o. t.; 2. Dános Alajos VIII. o. t. — 800 m. síkfutás: 1. Fülöp Nándor VII. o. t.; 2. Szabó Béla VII. o. t. — 100 m. gátfutás: 1. Tátrai Ottó VII. o. t. — Magasugrás: 1. Neiger Ferenc VIII. o. t.;