Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1937

VIII. Adatok az 1937/38. iskolai év történetéhez

30 Gerinczy Pál, gödöllői premontrei kormányzó perjel, c. apát Kovács Kandid és Arany Paszkál, prem. kanonok kíséretében. Kroller Miksa zalavári apátúr, Sárközy Pál dr., bakonybéli apátúr, Dobrovich Ágost dr., pápai bencés igazgató, Gonczlik Kálmán, bajai apátplébános, Loczka Alajos, állami gimn. igazgató, Ercsey Jakab, kaposvári áll. gimn. igazgató, Gulyás Sándor, kiskunhalasi gimn. igazgató, Szendy László, szombathelyi székesegyházi esperes, Magyarász Ferenc dr., bakonykoppányi plébános, Várkonyi Fidél dr., egyetemi lelkész, a budapesti Bernardinum (a Rend hittud. és tanárképző intézete) elöljárói és növendékei Horváth Konstantin dr., házfő és igazgató vezetésével és még sokan mások. A tanulmányi kirándulásra érkező budapesti és vidéki intézetek közül is többnek szíves készséggel mutattuk meg iskolánkat. Valláserkölcsi nevelés. Kétszeresen kedves foglalkozásunk nekünk az egyéni jellemnevelés; papok is vagyunk, tanárok is, akik nemcsak osztogatják a hit és kultúra kincseit, de nevelnek is a legnagyobb nevelőnek, a Mesternek szellemében, aki a gyermekeket különösképen szerette. Azonban mindjobban tapasztalnunk kell, hogy a ma iskolája többé már nem az a csendes azilum, az a boldog oázis, ahová semmi sem hallatszik be a küzdelmes élet félelmetes zajgásaiból, bősz viharzásából; hiszen valamennyi politikai irány és erkölcsi világnézet tisztában van az iskola jelentőségével, oda igyekeznek behatolni egymást megelőzve, hogy birtokukba vegyék a nevelés műhelyeit. Amikor kifelé a népek és államok között, befelé a társadalmi osztályok között nőttön-nő az elkülönülés, az ellentét, sőt ellenségeskedés és felettük úrrá lesz a bizonytalanság, az önző kapkodás és szeretetlenség, akkor azt látjuk, hogy a mai gyermek- és ifjúkor lelkiségéből is kiütközik az a való tény, hogy ennek a mai generációnak is megvannak a maga problémái, amelyek hovatovább annak a zajló életnek a problémái, amely élet ezt az ifjúságot várja. Éppen mi élünk olyan vajúdó korszakban, melyben széles körökben elhomályosultak ama nagy ideálok, melyek a jellemet eddig megszilárdították és a belvilágot a külvilág nyomásával szemben megedzették. Az ifjúság látja az emberiséget emésztő anyagias lázt, megbotránkozással szemléli, hogy sokak cselekvésében milyen mellékes szerepet játszanak azok a magas valláserkölcsi eszmék, melyekről oly sokat hallott az iskolában és az ilyen zűrzavaros erkölcsi világnézet, kilátástalanság és kiélt közszellem szemlélése belvilágában nagyon könnyen azt eredményezi, hogy hite megfogyatkozik, értelme rideggé, lelke sivárrá lesz és lelkesedése közönyös gyávasággá torzul. Ezért céltudatos nemzetnevelő munkásságunk legfontosabb lendítőereje a vallásos hitélet és egészséges világnézet elmélyítése volt; szóval és tettel, a jópélda vonzó erejével arra törekedtünk, hogy fiaink szilárd jelleműek, kiegyensúlyozott lelkűek legyenek, akiknek szívébe-lelkébe belegyökereztessük a hit- és erkölcsi elvek rendíthetetlenségét, az ezen elveknek megfelelő fennkölt gondolkodást és érzületet. Midőn rámutattunk egyéni és társasadalmi létünk sok-sok visszásságára, nehéz problémájára, emelt fővel bátran hirdettük, hogy a megoldást nem lehet másutt keresnünk, mint az örök nagy értékek szolgálatában. Szívünk legmélyéig meg vagyunk győződve arról, hogy Krisztus evangéliuma az egyetlen alapja a változatlan örök igazságnak. Az idén