Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1937

III. Iskolánk részvétele a budapesti XXXIV. Eucharisztikus Kongresszuson

15 gyönyörűséggel tekintettük meg szállásunk hatalmas épületét, csodálattal jártunk a pompát és előkelőséget sugárzó barokk folyósókon és nem győztünk betelni szállóhelyünk szépségeivel. De végül elérkezett a visszautazás napja is. Pénteken, 27-én délelőtt még részt vettünk az ifjúsági nagygyűlésen, utolsó hitvallásunkon, délután azonban már ott állottunk a feldíszített, indulásra kész vonat előtt. Még egy utolsó pillantást vetettünk a feledhetetlen emlékek színhelye felé, azután a kongresszusi himnusz hangjai mellett megindult velünk a vonat, hogy vigyen ismét a megszokott, mindennapi munka medre felé. Pár óra múlva fáradt ajkak, de megújult szívek daloltak bele a robogó vonatkerekek ritmusába: „Krisztus kenyér s bor színében Ür s Király a Föld felett!" A többi ünnepségen, az éjtszakai szentségimádáson, a legátusi misén, a nagy körmenetben már csak lélekben, az éther hullámain keresztül tudtunk résztvenni. Azóta pedig, valahányszor lélekben újra átéljük azokat a szép napokat, mindig felcsillan bennünk a remény. Arra gondolunk megint, ami ott fent is annyiszor eszünkbe jutott, s amely gondolatban a Szentatya szózata még jobban megerősített: Lehetetlenség, hogy Isten elhagyja ezt a nemzetet, amely oly buzgón esdett közbenjárásáért, oly ájtatosan térdelt előtte és nagy, fáradságos, de odaadó munkával oly szépen tudta megrendezni Krisztus földi diadalútját.