Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1937

III. Iskolánk részvétele a budapesti XXXIV. Eucharisztikus Kongresszuson

III. Iskolánk részvétele a budapesti XXXIV. Eucharisztikus Kongresszuson. Minden ünnep egyszer véget ér. Kimerül a szem, kábult lesz az agy, fáradt lesz a test. Más ünnepek jönnek, új benyomások, s az előbbi eltűnik a lélekből, kimosódik az emlékezetből. De az az ünnep, amelyet három felejthetetlen napon áténekeltünk imádságos szívvel, dicsérő ajakkal, örökre lelkünkben él. A budapesti Eucharisztikus Kongresszus szívünkbe vésett három napja. Visszaidézzük tehát a csodás élményeket és két hetedikes tanulónk szemén és tollán keresztül meg is örökítjük intézetünk évlapjain . ,. Május 25-én hajnalban nem bújt elő a Nap. Hamiskás mosollyal nézett le a vigasztalan, sötét felhőkárpitok mögül városunkra, ahol itt is, ott is kis zarándokcsapatok széllel, áloműző hideg esővel küzdve mentek az állomás felé. Tizenöt kocsiban indult Pécs város mindkétnembeli ifjúsága zarándokúira. Mi, ciszterci fiúk, vagy 80-an jó igazgató urunkkal és még nyolc tanárunkkal a szerelvény végén kaptunk helyet. Sivított a gőz, dohogott jó mozdonyunk, amikor, mint még nagyon sokszor a három nap alatt, felcsendült imaindulónk: „Győzelemről énekeljen ..." Budapesten már a vén Nap sem bírta tovább türtőztetni kíváncsiságát. Vagy talán a jó Isten parancsolta így, de kibújt a felhők mögül. A budai ciszterci gimnázium tornaterme ugyancsak csodálkozott, amikor megpillantotta a 80 pécsi fiút, de a mi szép pécsi iskolánkhoz szokott szemünk is megakadt szállásunk pompás felszerelésén. Még a kényelmesek is megelégedve tapogatták a vadonatúj pokróctakarókat és a derékaljakat. Ami pedig ezután következett, az már mind az annyiszor elképzelt álmoknak legnagyszerűbb, minden képzeletet felülmúló beteljesedése lett. Délután résztvettünk a megnyitó ünnepségen. Csodálatos az a rend és fegyelem, ahogyan a többszázezres tömeget elhelyezték. A városligeti tó medrében ült az ifjúság; a liget és Vajdahunyad-vár gyönyörű panorámájában mégsem volt idő gyönyörködni... ; mégegyszer valami utolsó sejtelmes várakozás bizsergett át a szíveken, azután megkondultak a harangok: kezdődik a XXXIV. Eucharisztikus Kongresszus. Szemünk előtt, a hídon vonult el a papság különböző színekben pompázó, végeláthatatlan sora. A különböző nemzetiségű kispapok, szerzetesek, világi papok, kanonokok, apátok, püspökök és bíborosok mind idejöttek hozzánk, hogy imádkozzanak Krisztushoz a békéért, a népek megértéséért és —