Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1936

V. Adatok az 1936/37. iskolai év történetéhez

37 tapasztalta. Belekapcsolódtunk azokba az egyházi ünnepségekbe is, ame­lyeket Pécs városa rendezett a felszabadulás 250 éves évfordulója alkal­mából, és részt kértünk Szent Mór pécsi püspökségének 900 éves jubileu­mából is. Húsvét előtt időt és alkalmat adtunk a tanuló ifjúságnak, hogy lelkébe pillantson s az önismeret által életét nemesebbé, erősebbé tegye a szentgyakorlatok napjaiban. A lelkigyakorlatokat két csoportba osz­tottuk be: a felső osztályiakét Zemplén György dr. zirci főiskolai teoló­giai tanár, az alsó osztályiakét pedig Molnár Rajmund dr. hittanár vezette. Ifjúságunk őszinte odaadással és példaadó búzgósággal tett eleget val­lási kötelezettségeinek s így erős a hitünk, hogy az intézet falai közt gyakorolt vallási életük az életben is útmutatásul szolgál a végső cél felé. Hazafias nevelés. Nevelési munkánk másik célja a hazafias erények kifejlesztése. Sokszorosan nehezebb a helyzetünk ebben a tekintetben, mint elődeinké. A hazafias érzést lelkesedéssé fokozni könnyű dolog egy hatalmas, gazdag ország fiaiban. De mivel töltsük ki a haza fogalmát a természeténél fogva realizmusra hajló gyermeki és ifjúi lélekben, mikor a történelmi Magyarországot csak szimbólumokban állíthatjuk eléje, mikor már ő is érzi, hogy a haza már nem az a jóságos anya, aki fiainak életet, jövőt, boldogságot ad? És ebben a helyzetben minduntalan megkörnyé­kezik a haza fogalmának átértékelői, akik az emberiség boldogságát egy egyetemes összeolvadásban látják, vagy a szenvedélyek végletes fokozá­sával egyoldalú pártszemlélet híveinek hazáját akarják a klasszikus res publica helyébe állítani. Történelmi érzékünk, emberi természetünk tilta­kozik minden szélsőség ellen. Különösen féltjük tőlük ifjúságunk lelkét, amely nem lehet politikai divatok kísérleti anyaga. A mi ideálunk Szé­chenyi István, aki a maga szociális, keresztény erkölcsi és vallásos tar­talmú hazafiasságával utat mutat a modern hazafiasság számára is. Az ő szellemében tudjuk a haza sorsán érzett részvétet alkotó munka forrásává tenni. Az ő tanai alapján neveljük a haza szeretetét mint vallásos világ­nézetünk természetes követelményét. Mikor eszményeink ellenségei is érzik, hogy a legönzőbb materialista emberi közösség sem nélkülözheti a világnézeti meggyőződést, a mi hazafias hűségünk sem nyugodhatik el­mosódó, megalkuvást kereső formulákon. Ezért minden hazafias megmoz­dulásunk az Isten házából indul ki. A mult hagyományainak tiszteletéből, nagyjaink emlékéből, a történelem tanulságaiból merítünk hitet, bátor­ságot, akaratot a szenvedő magyar haza sorsának megjavítására. Nem teszünk különbséget honfitársaink között faji és társadalmi származás szerint. A történelmi közösségben kialakult mai magyarságot a maga egé­szében hivatottnak tartjuk nemzeti céljaink megvalósítására. Ha a neve­lésünk alatt álló jövő nemzedék megérti ezt a hivatást, akkor a haza esz­méje győztesen kerül ki a szellemi értékek nagy válságából. A testi nevelés heti 3, illetve 4 órában elméleti és gyakorlati kikép­zésből állt. A cél, hogy hazánknak majdan fegyelmezett, bátor, munka­bíró, nehezebb feladatokat is megoldani tudó polgárokat neveljünk, de így sem tévesztjük szemünk elől, hogy ezt a célt nem túlzások által lehet elérni, hanem csak rendszeres, céltudatos munkával, türelemmel és megértéssel. A fegyelmezett magatartást kívánó rendgyakorlatok, a bátorságot

Next

/
Thumbnails
Contents