Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1936

III. A Mecsek és a Magyar Középhegység közös virágkülönlegességei

24 ban és pedig a pécsi Mecseken és a Nagyharsány-hegyen, ahol májusban és júniusban virágzik ez a mediterrán faj. 23. Valerianella coronata. VIII. kép. Koronás galambbegy. Különösen bőven nő a Nagyharsány-hegyen. 24. Asyneuma canescens. 16. kép. Harangcsillag. Azok közé az érdekesebb virágok közé való, melyeket újra fel kell fedezni Baranyában. T. i. Kitaibel Pál óta, aki a Nagyharsány-hegyen szedte, senki sem találta még meg. Alduna táján és Horvátországban is terem. Külföldön pedig Galíciában, Dél- és Nyugat-Oroszországban nő ez a napos, sziklás helyeken ősszel, augusztustól egészen októberig virágzó növény, mely pl. Budapesten a Sashegyen bőven terem a Magyar Középhegységben. 25. Xeranthemum foetidum. 17. kép. Hengeres vasvirág. Ennek is a hazája úgy, mint sok más mecseki és középdunai közös különlegességnek, a Földközi-tengernek a környéke. Innen azután eljutott Kaukázusba és Előázsiába is. Pécs mellett már Nendtvich Károly megtalálta. Később Janka Viktor Villány mellett is ráakadt. Napos lejtőkön a nyár folyamán még meg lehet találni Magyarországon a Bánátban és Erdélyben. A Magyar Középhegységben szedtem a Mátrában Párád és Recsk között köves, napos szirteken 250 méternyire a tenger színe felett. 26. Crupina vulgaris. 18. kép. Karcsú magvasodró. A növény leírója Cassini. A Mecsekről elsőnek Majer Móric hozza, aki értekezésében és kéziratban maradt jegyzékében egyaránt említi. Nendtvich Vilmosnak is van herbariumi példánya. Simonkai Lajos a Mecseken kívül még a nagyharsányi hegyen is megtalálta. A bányatelepi erdőben Borbás Vince szedte. Én magam is elég bőségesen találtam a mecseki sétaútnak meglehetősen az elején mészkősziklákon a déli oldalon, ahol már május elejétől kezdve virít. Magyarországon az Alföldön való előfordulása az erdélyivel együtt egyaránt kétes volt, de az újabb kutatások szerint az Alföldön mégis előfordul. A Magyar Középhegységben (így a Gellérthegyen is) és Baranya vármegyében biztosan nő. A növény nevének etimológiája zavaros. Nyugat-Ázsián kívül Dél-Európában honos ez a mediterrán növény, mely északra egészen Közép-Franciaországig található. 27. Serratula lycopifolia. 19. kép. Fénylő zsoltina. Ennek a növénynek a csonka-magyarországi biztos lelőhelyeinek a felkutatása szép példa arra, hogy a háború után milyen szépen nekilendült a botanizálás hazánk területén. Ezt a Serratulát még a háború előtt Lengyel Géza találta meg a Mecseken és néhány évvel ezelőtt a Mecsek volt egyetlen biztos lelőhelye Csonka-Magyarországon. Üjabban azután előkerült a Bakonyban is, ahol már régebben megtalálta Kitaibel Pál is, akinek a kétségbe vont lelőhelyeit és adatait az újabb kutatások gyakran megerősítik. Boros Ádám megtalálta a Vértesben is. Hegyalján is nő. Szedtem a Mecsekben füves, száraz réteken a Lapis alatt, de csak egy szálat. A Bakonyban a Tobánhegyen bőven láttam. Ez a faj Közép-Európából, Nyugat-Balkánból és Kelet-Európából ismeretes. Június és július hónapokban virágzik. Magyarországon terem még Horvátországban, Erdélyben és Nyitra megyében. 28. Serratula radiata. 20. kép. Sugaras zsoltina. A növényt már Plinius is így hívta a fűrészes szélű levelei miatt (serra = fűrész). Csonka hazánkban csak a középdunai és baranyai hegyek oldalain terem ez a