Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1935

X. Ifúsági egyesületek

58 gessé válik, házi elfoglaltsága is nagy, ezért nincsen ideje és kedve a lélek, a szellem és ízlés mély, halk és finom munkájához. Körünk tevékenysége az előző esztendőkben is sok irányú volt, de az idén ezt a sokoldalúságot próbáltuk rendszeresíteni: kiszélesítettük a munkaterületeket, új utakat és ösvényeket építettünk, új szellemi munkatelepeket és műhelyeket rendeztünk be, azaz a régi egységes „irodalmi egyesületet" most három szemináriumra osztottuk. Az első szeminárium a régi önképzőkör leggazdagabb hagyatékát, a magyar irodalmat vette át, a második a természettudományokkal, végül a harmadik a művészetekkel és a világirodalommal foglalkozott. Minden szeminárium külön vezetőt kapott, a kör egységes vezetése azonban most is a közös tisztikar vállán nyugodott. A tisztikaron kívül a kör működését még egy rostálóés egy ünneprendező-bizottság irányította. A reform Szűcs György VIII. o. t. érdeme. A tisztikar a következő volt: Vezető tanár: Módly Dezső; ifj. elnök: Szűcs György VIII. o. t.; titkár: Temesi János VIII. o. t.; főjegyző: Halász László VIII. o. t.j jegyző: Lassan József VII. o. t.; aljegyzők: Brenner Valér és Tegzes József VI. o. t.; pénztáros: Dános Valér VIII. o. t.; zsengetáros: Budavári Jenő VIII. o. t.; háznagyok: Bacza Béla VIII. o. t. és Márton Zoltán VII. o. t.; lapkezelő: Vargha Sándor VII. o. t, A magyar irodalmi szemináriumot Temesi János, a természettudományit Dános Valér, a művészetit Kőszeghy György vezette. A kör munkája négyféle területen nyilvánult meg: a gyűléseken, az ünnepségeken, a zsengékben és pályamunkákban, végül az önképzőköri újságban. Kétféle gyűléseket tartottunk. Volt négy közös gyűlésünk. Az első a választógyűlés volt, a kör újjászervezésének a kihirdetése és a köri élet ünnepélyes megnyitása a második közös ünnepi megnyitógyűlésen történt, a harmadikon a hagyományos szavalóversenyt tartottuk meg. Utolsó közös gyűlésünket pedig az önképzőkör ünnepélyes bezárására, a számadás és búcsúzás aktusaira szenteltük. E négy közös gyűlésünk valóban megmaradt annak, aminek az újjászervezett önképzőkör életében szántuk is: közös összejövetelek maradtak ezek, amelyeken kidomborodott a kör egysége, kis szigetek voltak a sokfelé tagolt szemináriumi és nyilvános munkában. A kör valódi hivatásának a szemináriumi munka felelt meg. A három szeminárium működését nehéz összevetni. Lelkesség szempontjából, vagy a végzett munka értékét tekintve, egyaránt elismerést érdemelnek. A művészeti és világirodalmi szemináriumot mondhatjuk a legváltozatosabbnak, a magyar irodalmi szeminárium egypár kiemelkedően értékes tanulmányt és meglepő szépirodalmi számot adott, a természettudósok pedig alaposságuk mellett azzal tűntek ki, hogy témakörüket szinte minden téren jól kihasználták. A gyűlések aránylag csekély száma nem áll összhangban a szemináriumok lelkességével, sem munkájuk értékével. Ez azonban méltán tudható be a rövid iskolaévnek, de különösen a számos nyilvános köri ünnepségnek. Ez utóbbiak a szükséges, komoly előkészületekkel sokszor hónapokra megbénították a szemináriumok életét. A kör 164 tagja egyenlő arányban oszlott meg a három szeminárium között. A gyűléseken való megjelenés, a fiúk érdeklődése a gyűlések