Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1935

IV. Iskolánk az 1935—36. tanévben

25 követeli. Kultuszminiszterünk szerint a nemzet csak úgy egészséges, ha a művelődés és világszemlélet egyöntetű. Ennek feltétele az iskolai nevelés egysége. Jobb jövőt csak az egységes nemzeti szellemre való neveléstől várhatunk. A tanítórendek iskolái ma is jól tudják, hogy nevelés, lélekmentés nincsen világnézet nélkül és a különböző világnézetek közül csak az képes átmenteni a jövő számára az ifjú generációt, amelynek középpontjában ott áll a kereszt. Ezért nem csodálkoznak azon, hogy amikor a világ remeg, vonaglik a történelmi, politikai, gazdasági, erkölcsi és lelki válságok földrengéseitől, akkor politikusok, szociológusok, pedagógusok élükön XIII. Leóval és XI. Piusszal és az Actio Catholica-val mind arra utalnak, hogy a világtörténelem útvesztőiből, a lelki válságok poklából csak az a világnézet biztosíthat megváltást, amelynek metafizikája, dogmatikája, szociológiája és pedagógiája Krisztus keresztfájából fakad. A szerzetespap tehát szívvel-lélekkel vallja, hogy igenis a „pedagógia perennis" szellemében akarja megtölteni világnézeti tartalommal a Lex-Hóman vallásos, erkölcsös és hazafias polgárának lelkét. A jelzett felfogás alapján igyekezett is az intézet minden alkalmat megragadni, hogy a tanulók magukévá tehessék és tegyék is a katolikus életelveket. A tanári kar mindig tudatában volt annak — az iskola katedráin, a felolvasóasztalnál, a különböző körökben és egyesületekben, a magánbeszélgetések alkalmával épenúgy, mint az áhítat gyakorlatainál, a kegyelmi élet eszközeinek gyakori kihasználtatásainál —, hogy a szülők nem a tanterv és tankönyv mechanikus kísérleti anyagául szolgáltatnak ki neki élő gépeket, hanem Isten teremtő hatalmának remekét, a lelket bízzák és bízták reája, hogy azt elvezesse Isten útjára, és hogy nem arra való a tanítvány, hogy elkábítsák a tételek és számok rengetegében, hanem hogy segítsenek neki szárnyat bonatni és emelkedni a lelki sztratoszférába, a tiszta és szent igazságok magasságába. Ezért az Egyház egyetemes törvényeihez simulva vasár- és ünnepnapokon szentmisét és prédikációt hallgatott az ifjúság. A tanév enyhébb időszakaiban hétköznapokon is elvezettük a tanulókat szentmisére. Résztvettünk a szokásos egyházi körmeneteken és ájtatosságokon. Imádsággal kezdtük és végeztük az előadásokat. Rajta voltunk, hogy az ifjúság minél sűrűbben használja ki azokat a kegyelmi forrásokat, amelyek a szentségekben állanak rendelkezésére. Az iskolai előadásokban is törekedtünk rávezetni tanítványainkat a világ Alkotójának megismerésére és szeretetére. A húsvéti ünnepeket megelőzőleg szentgyakorlatokat tartottunk, amikor is intézetünk hittanára rajzolta ki fiaink elé az igazi katolikus életideált. A kis- és nagykongregációban a Szűz Anya tiszteletét igyekeztünk elmélyíteni a tanulók lelkében. Cserkészparancsnokunk is az imádság és a mi nevelő eszményeink szellemében végezte hivatásbeli kötelességét. Itt kell megemlékeznünk és beszámolnunk a Lex-Hóman-féle valláserkölcsi nemzetnevelésnek egyik új és hatásos eszközéről, a már a második évben is bevezetett osztályfőnöki órák tartalmáról és eredményéről. Az I. és II. osztályban előírt hetenként tartandó óra a maga egészében a nevelés szolgálatában áll. Olyan anyaggal gazdagítja az osztályfőnöki óra a fejlődő emberi lelket, amely anyag nem fordul elő az egyes tantár-