Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1935

IV. Iskolánk az 1935—36. tanévben

23 Szép és felemelő a jó szándék, de újra és újra ajkunkra tolul a kérdés: mi lesz velük az érettségi után, hol tud majd elhelyezkedni szegény magyar ifjúságunk? Kegyeletes megemlékezések. 1935. szept. 1-én Pécsett meghalt Igaz Béla dr., nagyprépost, prelátus-kanonok, intézetünk püspöki biztosa. Halála mélységes részvétet keltett nemcsak Pécs városában és Baranya vármegyében, hanem mindenütt az országban, ahol csak ismerték az apostoli lelkületű, nagy tudású és közvetlen modorú főpapot. Mint iskolánk egykori kiváló tanítványa hűséges lélekkel ragaszkodott az Alma Materhez; szívesen jött közénk, s nekünk mindig ünnepnap volt, ha akár mint püspöki biztos, akár mint hűséges tanítvány iskolánkban megjelent, mert mindig volt mindenki számára egy jó szava. Emlékét kegyelettel őrizzük meg. A budapesti Szent Imre-gimnáziumra — alig hogy bezárta kapuit — mélységes gyász borult: 1935. jún. 26-án meghalt Magdics Gáspár. E gyász azonban nemcsak Budáé volt, osztozott benne minden iskolánk, ahol a boldogult tanított s így első sorban a pécsi gimnázium. Magdics Gáspár élete 69 évéből 44-et a tanári pályán töltött s legtovább — 20 esztendeig (1892—1912) — Pécsett működött. A Ciszterci Rend és magyar pedagógia nagy halottja előtt a pécsi gimnázium kegyeletes érzéssel hajol meg, hisz Magdics Gáspár dísze, ékessége volt iskolánknak és emléke tisztelettel körülövezve a pécsi öreg diákok lelkében ma is állandóan él. Pedagógiájának alapvonása volt: a természet örök törvényein keresztül megismertetni az Isten felé vezető utat. Ez irányú munkásságát is, amelylyel a magyar apologéták közé került, itt Pécsett kezdte meg, midőn ez értesítő hasábjain egymásután jelentek meg cikkei: Tanulságosabb fejezetek a természettudományok köréből címen. A földön élt, de a világhoz semmi köze nem volt; élete halkan, csendesen telt el, de mégis vonzott; tanítványai vissza-visszatértek hozzá, s ezek számára élete, példája, szava, oktatása különösképen útmutatás volt az örökkévalóság boldog otthona felé. Harmonikus életének legszebb jellemzését adja Rendje, midőn halálát jelenti: „Mindig az és olyan volt, akinek és amilyennek Isten szereti az embert. Életében nem volt egy pillanat sem, mellyel nem ékesítette volna fel Egyházát, Rendjét és tanítványainak lelkét." Október 26-án — halála után négy hónapra — requiemen imádkoztunk lelkiüdvéért, hogy példaszerű szép életének legyen jutalma az Ür boldogító látása. Nov. 2-án, halottak napján kegyelettel emlékeztünk meg halottainkról. A hősi halottak intézeti emlékénél az egész ifjúság jelenlétében az Önképzőkör hódolt azok előtt, akik a legnagyobb áldozatot hozták a hazáért, a cserkészek pedig díszőrséget álltak. A Ciszterci Rend sírboltjánál, Inczédy Dénes és Buzássy Ábel sírjánál halottak estéjén szintén cserkészdíszőrség volt; mindenegyes sírnál úgy éreztük: az örök ciszterci diák hódol az örök ciszterci tanár emlékének. Látogatások. Üj intézetünk felavatása alkalmával országos és helybeli előkelőségeket üdvözölhettünk falaink között. Erről értesítőnk más helyen számol be. — Závodszky Levente dr., egyetemi magántanár, az újonnan felállított pécsi tankerület kir. főigazgatója 1935. okt. 15-én vette át hivatalát. E helyen is őszinte tisztelettel köszöntjük Ő Méltóságát, akiben a magyar közoktatásügynek egy nagy körzete bölcs irányítót, a