Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1934

10. Tananyag - 11. Iskolánk az 1934—35. tanévben

57 VI. osztály: Berde Botond (jeles), Horváth Kázmér (jó), Konkoly-Thege Aladár (jeles), Simálcsik Miklós (jeles), Szelenczy Tibor (jeles); VII. osztály: Halász László (jeles), Tóth Tamás (jó), Wolf Tamás (jó); VIII. osztály: Zábó István (jeles). Tanmenete: Vonalvezetési gyakorlatok, ecsetgyakorlatok, díszítményi rajzok, táblai előrajzok, faliminták, kézi lapminták után; szerkesztő- és vetületi rajzok, nagy és kis térformák természet után, csendéletek, tervezések, gipszek, emberi testrészek: láb, kéz, fej rajzolás. Mindez különféle technikában. Eredmény: jó. A vívást Bobány Antal testnevelési tanár vezette heti 2—2 órában. Resztvettek a kezdőfokon: Sattler Tibor IV. o. t„ Páncél Imre V. o. t., Blaskovich Péter és Návay Pál VI. o. tanulók. Tananyag: lépés előre és hátra, kitörés, lépés-kitörés. A kard részei és fogása, lendítések, egyszerű vágások és védések. Haladók: Schwartz Egon V. o. t., Baunok Gedeon, Gosztonyi Pál, Horváth Kázmér, Huzella Lajos, Szívó András VI. o. t„ Szűcs György, Wolf Tamás VII. o. t. és Róth Ernő VIII. o. t. Tananyag: ugrások, egyszerű és összetett cselek, egyenes szúrás, szúrócselek, pengetámadások, kötések, elő- és közbevágások. Az éneket tanította és az énekkart vezette Nyolczas Ipoly tanár. Az I. és H, osztályban az ének kötelező rendkívüli tárgy. Célja a zenei műveltség megalapozása, részben a kedély művelésére alkalmas, szöveg és dallam szempontjából egyaránt értékes dalok alapján, részben az énekhang, a zenei hallás és ritmusérzék rendszeres fejlesztése, a hangjegyekből való éneklés elsajátítása útján, valamint az ezekhez fűződő elméleti ismeretek által. A cél elérése érdekében végzett közös munka mindkét osztályban jó eredményt hozott. A végzett tananyag az I. osztályban: a zenei alapismeretek (vonalrendszer, hangok nevei, a hangjegyek értéke, az iitein, a két hangnem, hangjegyek írása és olvasása), egy- és kétszólamú énekek; a II. osztályban tanultunk az előjegyzésekről, a hangközökről, s ez utóbbiak közül a könnyebbek intonálását is gyakoroltuk, — továbbá megismerkedtünk az összes dúr- és mollskálákkal, s tanultunk több kétszólamú éneket. Az iskolai énekkarban, melynek tagjai az I.—VITI. osztály jobb hangú tanulói közül kerültek ki, tovább folyt az előző évben megkezdett, s az újabb magyar zenei irányt kihangsúlyozó munka. Ez a munka az idén csaknem teljesen egyházzenei jellegű volt. Az énekkarunk elsődleges célja és rendeltetése, hogy évközben a vasárnapi és hétköznapi diákmiséken énekeljen. Már tavaly megkíséreltük több ízben, hogy a Magyar Kórus kiadványaival friss levegőt, lendületet vigyünk egyelőre csak a vasárnapi programmokba. A hétköznapi énekeket a regi Zasskovszkyból vettük. Az idén ezen a téren nagy változás állott be. Az intézet igazgatójának beleegyezésével és segítségével az idei iskolai évben bevezettük a Harmónia Sátrát, a Magyar Kórus iskolai énekkarok számára kiadott énekeskönyvét. Ily módon, miután az éveleji nehézségeken túljutottunk, módunkban állott teljesen átdolgozni repertoárunkat annyira, hogy ez év január l-e óta kizárólag csak a Harmónia Sacrából énekelünk nemcsak a vasárnapi, hanem húsvéttól kezdve a hétköznapi diákmiséken is, és pedig amennyire csak lehet a capella. Hogy most már változatos s az egyházi évnek megfelelő programmal tudjuk ellátni a szentmiséket, az annak a kitartó munkának eredménye, amely ebben az évben nem kevesebb mint 47 ének megtanulását tudja felmutatni. Az énekkar munkája azonban nemcsak a szentmisék zenei programul jának előkészítésére szorítkozott. Az év folyamán az iskolában ugyan csak a Szent Imreiinnepélyen szerepelt, de egy ízben a Pécsi Belvárosi Katolikus Kör meghívásának tett eleget, amikor egyik adventi estjének énekprogrammját adta, egy másik alka-