Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1934

4. Böröcz Marcell dr.: Horatius jubileumára.

23 siilyedésbe merült és a haza elpusztul; ennek a végső pusztulásnak a gondolatát hirdeti a kétségbeesés fatalisztikus megindulásával. A fátum gondolatának, ennek a legantikabb gondolatnak bevitele a magyar hazafias költészetbe: íme a legklasszikusabb, a legantikabb gondolat, amit az egész magyar költészet valaha kifejezett! De nemcsak a klasszikus iskola hívei tükröztetik Horatius hatását, hanem nemzeti, sőt népies költészetünk főbb képviselői is. Kétségtelen dolog az, hogy bátrabb, hangzatosabb, teljesebb, festőibb, elomlóbb és zeneibb nyelven, mint Vörösmarty, sem előtte, sem utána magyar költő nem írt. Senkisem tudta a szavaknak minden árnyalatát oly érthetően és szépen kiaknázni, mint éppen az ő nyelvgenieje; de viszont alig nevezhetnénk költőt, akinél annyira alkalmazva találjuk Horatius tanácsát: „Dixeris egregie, notum si callida verbum reddiderit iunctura novum"... aki hívebben követné azt a horatiusi tanítást, hogy a költői nyelvnek leghatásosabban úgy adhatunk új színt, ha régi szavakat új értelemben alkalmazunk. Petőfiről tudjuk, hogy két legkedvesebb könyvét: Lamartine „L'liistoire des Girondins-jét és Horatiust állandóan magával hordozta, még a táborba is elvitte, Horatius ódáit könyv nélkül is megtanulta; találunk is költeményeiben Horatiusra emlékeztető helyeket, tgy pl. a jámbor, majd a rónán őrültként vágtató Tiszának a rajza a Tiberisre, az „uxo'rius amnis"-ra emlékeztet, mely feldühödve pusztulással fenyegti Rómát. Horaíiustól tanulja a stoicismust: megtartani örömbenbánatban a Telki nyugalmat. Hatott rá a nagy római költő a természetességben is: Horatius a természetesség filozófusa, Petőfi a természetesség dalnoka. Ugyanezt a természetességet, elmélyült emberismeretet, lehiggadt életbölcseséget, a magányt, a szerény visszavonultságot, a falusi élet idilli csendjét, a kevéssel való beérést, finom humort, az arany középszert, az élet mozgalmainak hol szatirikus, hol stoicus szemlélését és a természet szeretetét visszhangozza Arany, Tompa, Lévay, Vas Gereben, Vajda János, Bárd Miklós, Vargha Gyula hazafias, bölcselő és hangulati költészete. De nemcsak költőinkre hatott Horatius, hanem egész szellemi világunkra: apáink műveltségében — mint már ismételten megállapítottuk, — jelentős helyet foglalt el az ő gondolat- és érzésvilága. Életbölcseségük, életelveik javarészét a horatiusi költészetben elhintett józan, gyakorlati életfilozófiának köszönhették. Nagyszerűek azok a szállóigék, fordulatok, velős szentenciák, szózatok, közkeletű frázisok, amelyek régi, latinos műveltségünk idejéből Horatiustól a mi tudósaink, szónokaink, papjaink, jogászaink, történetíróink, államférfiaink — a Felsőbükiek. Deák Ferencek, Eötvös Józsefek, Kemény Zsigmondok, Treffort Ágostonok, Andrássyak, Tisza Istvánok — szájában ránk maradtak és még ma is ott lüktetnek szellemi életünk vérkeringésében részint kikerülhetetlen közhelyekké alakulva, részint öntudatlan alkalmazásban. Ez a legbeszédesebb bizonyítéka annak, hogy a venusiai szerény „exactionum coactor" (adószedő) és salsamentarius (sóshalárus) lángeszű fia a magyar lélekkel csakugyan sok tekintetben rokonszellemű egyéniség, mert nyíltszívű szeretetreméltósága, finom tónusú szellemessége, gyönyörű okossága világirodalmi vonatkozásban itt, a magyar ugaron, a magyar költészet virágos kertjében termette a legszebb, a legértékesebb gyümölcsöket. Ezért születésed második ezredévének beteljesedésekor légy üdvözölve „Róma felséges szavú Pindarusa, Flaccus! A halandóság köde fel nem érhet fényes egedre", mert egy nagymultú, nagyrahivatott, szebb, jobb jövendőjeért bizakodóan küzdő, nemes, hálás nemzet lelkében élsz és világítasz örökké! Böröcz Marcell dr.