Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1934

1. Kiss Albin: Vass Bertalan dr.

11 málva belőlük, amelyek principiális elemeiben az ő karakterének bázisait sikerül megismernünk. A költők s művészek úgy állanak előtte, mint az emberi természet nagyszerű megdicsőülései. Szinte vívódik magával, ha egy ilyen szellemi nagyság távlatába kerül, hogy lelkesedésének legalább némileg megközelítő formát keressen s azokért az elementáris erővel felcsapó örömhullámokért, amelyeket a benső világában észlel, megfelelő szellemi diadaljeleket állíthasson nekik. Különösen vonzók azok az elmélkedések, amelyekben a metafizikai magaslatokat érinti. Olaszföldön úgy érzi magát, mintha valami fényes monumentumokkal telehintett Campo Santon járna. Lépten-nyomon találkozik lelkében a múlt és jelen, az átmeneti lét s az örökkévalóság. Édes-bús melancholiával keresi a talányszerű jelenségek megoldását. Próbálja immanens alapon is magyarázni azokat. Lelke azonban nem tud másként elpihenni, csak úgy, ha a természetfölötti világot is belekombinálja a földi lét alakulataiba... Vass Bertalannak van egy nyomtatásban megjelent értekezése az egyházi énekről és zenéről, amely az ő érdeklődésének egy egészen új irányát tárja fel előttünk. Éveken keresztül nagy buzgalommal tanította a székesfehérvári ifjúságot az egyházi és világi énekre. Szabad pillanataiban nagy kedvteléssel andalgott el a hegedűn vagy a gordonkán, hogy a szellemi váltógazdaságnak evvel a nemével üdítse fel s pihentesse meg a lelkét. Csak annak igazolására utalunk az ő művészi készségeire, hogy karakterének egy tiszteletreméltó vonását kiemelhessük. Szellemi munkája változatos terein sohasem érte be a felszínes ismeretekkel. Művészi érzéke fejlesztésében is igyekezett a lehető legnagyobb tökéletességet elérni. Azért pontozza ki maga előtt ének- és zeneművelésének elméleti vázát s alapelveit a fönnebbi értekezésében: azért ápolja a maga egyéni képességeit nem csupán a másoló ügyesség elsajátításáig, hanem az ének-, sőt az instrumentális zene-kompozícióig, amelynek számos tiszteletreméltó tanújelét födözzük fel az ő hátrahagyott művei között. Mikor igazgatóvá s később főigazgatóvá lett, szellemi berendezettségének tereprajza egészen kicserélődött. Eddig űzött tanulmányait, kedvenc passzióit félretéve nagy odaadással szentelte magát a középiskolát szabályozó törvények s rendeletek tanulmányozására. Átvizsgálta új foglalkozási körének lényegi követelményeit — kezdve azokon a kategóriákon, ahol egyéni ideáljai szabadon érvényesülhettek. befejezve a több gépiességet, mint szellemet igénylő aktatermelésen — s új életprogrammját abban kereste, hogy minél eszményibb adminisztratív tényezőt neveljen ki magából. Iratainak tanúbizonysága szerint a „törvények szeretete s a szeretet törvénye" lett a jelszava. Ez a tétel, mint puszta pedagógiai elv is, gazdag tartalmat rejt magában. Bürokrata tisztségében lelkiismeretesen értékesítve annyit jelentett, hogy megidealizálta s könnyebben elviselhetővé tette a megkötöttséget s eszményi korlátok közé szorította az eliiljárói egyéni szabadságot. Mikor ezt a cselekvési elvet az élet harcosának immár megvívott küzdelmeivel egybevetjük, meglephet bennünket a hűség, amelyet annak foganatosításánál észreveszünk. Servire Deo et oboedire legibus! Ez lett az az alapgondolat, amelynek szellemében a maga egyéniségét formálta s amelyet ú j hivatalköreiben a tanári testületekkel s a tanítványokkal megkedveltetni törekedett. Puritán élete az ő jelszavának természetfölötti vonatkozásait illusztrálta. Feltétlen tekintélytisztelete, csodálatos szorgalma, amellyel a hivatásköreit szabályozó államhatalmi akaratot megismerni törekedett s az az emléknek is imponáló evidencia, amelyben a törvények s rendeletek paragrafusait tartani tudta: ugyanazon alapelvnek az átmeneti életet érdeklő részére nyújtott lebilincselő példaképet. Valódi lex animata-ja