Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1933

14 foglalkozott evvel a növénnyel. (Lásd az irodalmat!) A növény latin nevének eredete meglehetősen bizonytalan. Vaillant szerint az arabok egy méreg növényétől, doronigi, eredne a növény neve. Sadler ezt a növényt Doronicum Nendtoicliii néven írja le, Nendtoich Tamás tiszteletére, de már 1854-ben C. II. Schultz Bip. a Doronicum caucasicummal tartja azonosnak, melyet Friedrich August Marschall von Bieberstein (1768—1826), a kaukázusi flóra kiváló kutatója fedezett fel. A tudományos körök Schultz felfogását tartják. A Doronicum caucasicum gyöktörzse helyenkint gumósán megvastagodott és nyúlánk tarackot hajt. A tőlevelek kerekdedek, mélyen szíves válluk van, szélük fogas. Baranyából a Kisrétről (Nendtoich Tamás), a Dömör-kapútól északra fekvő erdőből (Majer Móric) (38.), a Mecsek északkeleti lejtőjéről (Simonkai Lajos), a Harsány-hegyről (Boros Ádám) említik. A Mecsekről elterjedt egészen Szekszárdig. A Ptacsek-pihenőtől északkeletre is bőségesen van. Aremónia (Aremonia agrimonioides), illetve télzöld meténg (Vinca minor) társaságában szedtem az idén április második felében az említett lelőhelyén, de bőségesen van a Misina csúcsa és a menedékház között is. A bányatelep felett lévő erdőben már április első felében virágzott. (1934.) Magyarországon csak Pozsega megyéből ismeretes még. Elterjedési területe: Balkán, Olaszország déli része, Kaukázus, Nyugat-Ázsia. 13. a) Magyar zergeoirág. Doronicum hungaricum. A másik zergevirágfaj, amely a Mecsekből szintén ismeretes, de az ország sok más helyén is előfordul. A magyar zergevirág az idei évben már április közepén virágzott. (Misina-, Tubes-tető, Patacs ...) Itt csak azért említjük meg, mert egy keverékfaja a kaukázusi zergevirággal ismeretes a Mecsekből. 13. b) Doronicum caucasicum x hungaricum. A növény hybrid jellege rögtön észrevehető, ha megnézzük a két fajt és a keverékfajt ábrázoló képeket. Itt még csak annyit kell megjegyezni, hogy jelenleg — úgy látszik — másfelől még sehonnan sem került elő ez a keverékfaj, melyet már Nendtoich említ a Mecsekből Janka közlése szerint. (9.) Szita Istoán megtalálta a Lupistól délre 1915 május 4.-én. (43., 32.) Végül még egy pár növényt említek meg a baranyai flóraterületről, melyeket az újabb időkben nem találtak, de herbáriumi növényeink alapján ismerjük ezeket az adatokat. Minden esetre, ha újabban megint előkerülnek, előfordulásuk kétségtelen lesz. Addig csak fenntartással fogadhatók el. I. Királyharaszt. Osmunda regalis. Majer Móric herbáriuma hozza Pécsről. Vájjon nem termesztett-e? Károlyváros mellett újabban előkerült. így nővén yföldrajzilag nincs ellentmondás a növény baranyai előfordulását illetőleg. II. Hosszúlevelű harmatfű. Drosera anglica. Majer herbáriuma Gordisáról, Harkány mellől, hozza. 1853-ban találta. Mivel a lelőhelyét pontosan megadja, nincs okunk kételkedni az adat helyességében. Kereklevelű harmatfű (Drosera rotundifolia) társaságában találta. Csak az a kérdés, hogy meg van-e még Baranyában ez a ritka virág? Nem pusztult-e ki? III. Digitalis lutea. Nendtoich Tamás és Károly, valamint Majer Móric írásaikban, azonkívül Nendtoich Tamás és Majer Móric még herbáriumaikban is hozzák, de a pontos lelőhely megadása nélkül. Újabban nem találták. IV. Árlevelű útifű. Plantago carinata. Auf der Endeser Puszta. Jelenleg Erzsébet puszta. Baranya—Somogy határán. A gyűjtő neve nélkül. (42.) Ez a növény új adat lenne nemcsak Baranya vármegye, hanem Csonka-Magyarország flórájához is. Egy ország, egy megye, egy város mindég örömmel és jogos öntudattal keresi azokat a természeti és emberi kéz által alkotott értékeket és emlékeket, melyek a megyének vagy városnak, illetve országnak különlegességei, melyek máshol nem