Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1933

6 a Földközi-tengerhez és a balkáni flóravidékhez, magyarázzák ineg azt, hogy a baranyai növénykülönlegességek tulajdonképen a Mecsek-hegységig felhúzódott földközi-tengeri (mediterrán) és illyr (balkán) elemek, melyek Pécscsel majdnem egy magasságban fekvő városok (Baja, Szeged) környékén még sem találhatók meg a hegyvidékek hiánya és a mediterraneummal, illetve az illyricummal való közvetlen és a magyar középhegységgel, valamint a balkáni röghegységekkel való egykori hypothetikus összefüggés hiánya miatt. (24., 29.) Ha nézegetjük a tárgyalásra kerülő növényeinknek Európa többi részén való előfordulási viszonyait, állandóan déli területekkel találkozunk. (Balkán-félsziget, Földközi-tenger vidéke, Isztria, Spanyolország, Kaukázus, Franciaország, Déloroszország, az Alpok déli lejtője, általában Déleurópa). Kevés növény van, mely Pécstől északra, a baranyai flóraterület különlegességei közül megtalálható volna. A tárgyalásra kerülő növényeknek és azokat ábrázoló képeknek jegyzéke Engler rendszerében: 1. Szögletes veseharaszt. Dryopteris setifera. I. kép. T. tábla. 2. Magyar kikerics. Colchicum hungaricum. Színes tábla. 3. Lónyelvű csodabogyó. Ruscus hypoglossum. 2. kép. I. tábla. 4. Szarvas bangó. Ophrys cornuia. 3. kép. I. tábla. 5. Majom kosbor. Orchis simia. 4. kép. I. tábla. 6. Pünkösdi (v. bazsa-) rózsa. Paeonia feminea o. banatica. 5. kép. II. tábla. 7. Illatos v. nehézszagú hunyor. Helleborus odorus. 6. kép. II. tábla. 8. Bakszarvú lepkeszeg. Trigonella gladiata. 7. kép. II. tábla. 9. Arany baraboly. Chaerophyllum aureum. 8. kép. III. tábla. 10. Olasz müge. Asperula taurina v. leucanthera. 9. kép. III. tábla. 11. Rozsdás gyűszűvirág. Digitalis ferruginea. 10. kép. III. tábla. 12. Bajmócalcvolű peremizs. Inula spiraeifolia. 11. kép. III. tábla. 13. Kaukázusi zergevirág. Doronicum caucasicum. Fényképfelvétel 1. 13. a) Magyar zergevirág. Doronicum hungaricum. Fényképfelvétel 2. 13. b) Kaukázusi x magyar zergevirág. Doronicum caucasicum x hungaricum. Fényképfelvétel 3. A rajzok Csapody Vera dr. (Budapest) leánygimnáziumi tanárnő művészetét és botanikai tudását, a fényképfelvételek pedig Zsabokrszky (Pécs) hozzáértését dicsérik. Fáradtságukért fogadják ez úton is hálás köszönetemet. A képek jó része Baranyában termett növények után készült. 1. Szögletes oeseharaszt (Dryopteris setifera), melyet már Sadler felfedezett a Mecsek-hegységből. Bartlia A. megtalálta a Nagy mély völgyben. Visnya Aladár pedig 1931-ben a Melegmányi-, Szuádó- és Zsidó-völgyekben találta meg a karélyos veseharaszt (Dryopteris lobata) társaságában. Elterjedési területe különben: Norvégia, Nyugat- és Déleurópa, Ázsia, Afrika, Amerika. Magyarországból Erdély területéről, Horvátországból és az Alduna környékéről ismeretes ez a bükkös lomberdők patakpartjait kedvelő haraszt. Csonka-Magyarország területéről csak a Mecsek-hegységből közölték. (16.) 2. Magyar kikericset (Colchicum hungaricum) Janka Viktor fedezte fel a Nagvharsány község felett lévő hegyen 1867 február 18.-án (20.) Eleinte Colchicum bulbocoides néven írja le, majd 1882-ben Colchicum hungaricum néven vezeti be a tudományba. (21.) Több helyütt foglalkozik ezzel az érdekes növénnyel. (22., 8.) Borbás Vincével együtt 1873 március 1.-én szedi Simonkai Lajos. Borbás Vince írásaiban több helyütt emlegeti. (23., 24.) Seymann Istoán 1909 március 25.-én szedte. Seymanv Istoán a növény rendszertani helyével is részletesen foglalkozott. Ö a növényt Colchicum Bertolinii Steo. subs, hungaricum (Janka pro specie) néven írja le. (13.)