Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1932

az élet kapujának a folytonos döngetése. Ezt döngették a reformkor nagyjai, ezért kellett a felviharzó szabadságharc hőseinek is a jövőnk távoli Méhesének falai és kapuja alatt elhullnia. Nekünk tehát, magyar ifjúságnak, úgy kell meghálálnunk hőseink áldozatát, hogy ápoljuk az idők múlásában is emléküket és igyekezzünk méltókká lenni hozzájuk. Mi is a magyar Méhes apró méhei akarunk lenni, ezért velük egy érzésben egyesülve imádkozzuk: Csak a Méhes álljon édességes hitben Szegény magyarokat segítse az Isten!" Ismét Szűcs György szavalta el a tőle megszokott ügyességgel Lieber Ferencnek az új reménységet hirdető záróversét. Végül Horváth János ünnepi módon bezárta az emlékezés ihlető óráját, az egybegyűlt intézeti ifjúság pedig a Szózatnak közös eléneklése után szétoszlott. A Faludi-önképzőkör munkásságának második nyilvános megnyilatkozása volt a november 2-án tartott gyászünnepség az intézeti hősi emléktábla előtt, amelyik a háborúban hősi halált halt volt növendékek örök példaadását hirdeti a jelen magyar ifjúságnak. A megnyitó beszédet Lieber Ferenc VIII. o. t., köri elnök mondotta. Rámutatott az élő kegyelet múltból táplálkozó, reménytfakasztó erejére. Utána az ifjúság Angster József VI. o. t. harmóniumkíséretével elénekelte a Nemzeti Hiszekegyet. Most Szabó Zoltán VIII. o. t. bensőséges erejű megemlékezése következett. „Tántorgó, rohanó, vadzajú életünkbe — mondotta volt — ma belesuhint minden hallgatások ura: a Halál. Intésére halk pianóba hull az életlármák rikoltása és félve permetez bele a nagy csendbe az elmúlás. Ebben a nagy elhallgatásban megremeg a lelkünk, fázó kutatással néz a messzeségbe és keres-kutat valami támasztékot, valami nagy-nagy lendítő erőt, valamilyen bátorító példaképet. Igaz, a mai kor túlzó egyénisége feleslegesnek tartja a példaadást, pedig kell a példa. Különösképpen akkor, amikor önmagunk odaadásáról, feláldozásáról van szó. Azért jöttünk tehát ma is a hősök emlékkövéhez, hogy itt megtanuljunk hősök lenni, mert kell, hogy csonka hazánk jövője érdekében mindnyájan hősök legvüiik." Horváth Antal VII. o. t. kifejező előadásban Gyula diák A boldog szunnyadókhoz c. versét szavalta el: „Aludjatok, ti áldott szunnyadók! Mert szent ajándék az a szunnyadás, Mit Isten ád a halott katonának, Ki hűséges volt, bátor és derék." A kegyeletes megemlékezés, amelyen a hősök néhány hozzátartozója is megjelent, a Nemzeti Himnusz eléneklésével ért véget. November 5-én a Mária Kongregáció rendezésében az egész intézet ifjúsága Szent Imre ünnepélyen vett részt. Az énekkar Szent Imre énekkel vezette be ünnepünket, majd Schumann János TIT. o. t. szavalta el Vargha Gyula Szent Imre halála c. költeményét. Az ünnepi beszédet Darvas Jenő VIII. o. t., a kongr. prefektusa mondotta. Karasz László VII. o. t. Dezsényi Béla Könyörögj érettünk c. versét szavalta el. A kongr. prézesének, dr. Fekete Remignek, záró szavai után az énekkar Szent Imre énekével ért véget ez az ünnepi óra, amelyben ifjúságunk nagy védőszentje előtt hódolt. Február 25, 26 és 2?-én önképzőkörünk színjátszó gárdája rendezett vidám farsangi tarka estéket a tornateremben, amelynek falait és színpadunk „vasfüggönyét" ez alkalommal szinte elborították a műsor egyes számait szemléltető ifjú