Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1932

a helyzet magában véve is elégséges az érintett pszichológiai sajátságok megmagyarázásához. Mindenesetre a pubertassal járó változások is erős befolyással vannak a gyermeki szervezetre, mégis, azt hisszük, hogy a pubertasnak az a faja, amelyet Janet morálisnak nevez, esik legnagyobb súllyal a pszichológiai módosulások mérlegébe. Amennyiben azután a szóban forgó kötet átlagos lélekrajzokat nyújt, szerintünk a mű nem vesztett volna értékben, ha a szerző az itt-ott megemlített abnormis kilengéseket mellőzi. Azt is némi idegenkedéssel vesszük tudomásul, hogy a szerző a pusztán secretum naturaleknek szánt leveleket, önvallomásokat leközli. Ezek nagy része dicsőségére válik annak a küzködő léleknek, aki írta, annak is, akinek eszményi hatása nyilatkozik meg bennük. Amennyiben név nélkül vannak a műbe beiktatva, nem sértenek meg semmi magasabb parancsot. Az okulás célját is méltányolni tudjuk a publikációnál. Az is valószínű, hogy közlésük a szerzők engedélyével történt. Ügy érezzük mégis, hogy íróik az ő közleményeiket a legszívesebben annak a lelkébe temetnék, akinek kedvéért papírra vetették azokat. A tél folyamán a jelen sorok szerzője a megszokott sétáját végezte a pécsi utcákon. Az esti homályban egy négy-öt év körüli kis leány csatlakozott hozzája. Csengő hangjával elmondotta a megszokott katholikus köszöntést s azután oly modorban kezdte meg a beszélgetést, mintha nem is idegennel állott volna szemben, hanem valami régi jó ismerőssel. Arra a kérdésre: Nem fél-e a sötétben? — azt felelte: Mikor egy tisztelendő bácsi mellett megyek, nem is jut eszembe, hogy félni kellene valamitől. Ez a kis teremtés nem is gondolhatott arra, hogy egyszerű, őszinte szavaival, meleg bizalmával, jókedvű, fesztelen viselkedésével minő súlyos argumentumot adott az ő kísérője kezébe a papi lelkiség s a benne gyökerező pedagógia approbációját illetőleg. Egyéni tapasztalataiból kiérezte, hogy abban, aki papi talárt visel, az ő kicsiny, tiszta s boldog világának mentorát kell észrevennie. A romlatlan természet gyönyörű prédikációja ez a nagyok számára. Mélyértelmű intelem, amely a Gondviseléstől kapott, eredeti, szent orientáció ébrentartását teszi meg a nevelői munka legszolidabb fundamentumává. A szerző, akinek köteteiről itt szó esett, boldog büszkeséggel vallhatja, hogy ő — ugyanezen alapelv képviseletében — nem csak az egész kicsinyeket, hanem a serdülő nemzedéket is a maga varázskörébe tudta vonni s azok, akik az élet útjain rátaláltak, félelem s habozás nélkül tették le a kezébe a lelki sorsukat, megérezvén, hogy az ő idealizmusának szárnyain lendülhetnek a legbiztosabban az életviszonyok nehéz viharzásai fölé.