Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1931

ragadni, hogy a tanuló ifjúság figyelmét a magasságok felé tereljük. Az Egyház egyetemes törvényeihez simulva vasár- és ünnepnapokon szt. misét s prédikációt hallgatott az ifjúság. A tanév enyhébb időszakában hétköznapokon is elvezettük a tanulók szt. misére. Részt vettünk a szokásos egyházi körmeneteken és ájtatosságokon. Imával kezdtük s végeztük az előadásokat. Rajta voltunk, hogy az ifjúság minél sűrűbben használja ki azokat a kegyelmi forrásokat, amelyek a szentségekben állanak rendelkezésére. Az iskolai előadásokban is törekedtünk rávezetni az ifjúságot a világ Alkotójának megismerésére és szeretetére. A húsvéti ünnepeket megelőzőleg szt. gyakorlatokat tartottunk, amikor is Varga Ottó dr., az intézet hittanára, rajzolta ki az ifjúság elé az igazi katholikus életideált. A kisés nagy kongregációban a Szűz Anya tiszteletét igyekeztünk elmélyíteni a tanulók lelkében. Cserkészcsapatunk vezetői is az imádság s a mi nevelői eszményeink szellemében végezték hivatásbeli kötelességeiket. Hazafias nevelés. A nemzeti érzés ápolása a világháború ideje óta jóval súlyosabb nehézségekkel jár, mint annak előtte. Amíg Magyarország Ausztriával közjogi kapcsolatban élt, állami önállóságunkon sok sérelem esett, de nemzeti fájdalmaink valamiképen szövetségeseinkké szegődtek a hazafias érzület ápolásánál. A „vexatio dat intellectum" sokat hangoztatott elve fiatalban s öregben egyformán kigyújtotta az érdeklődést nemzeti egyediségünk természetjogi feltételei iránt s elevenen lobogott bennünk a szabad s független Magyarország vágya. A világháború után hazánk elméletileg visszanyerte az önmagával való rendelkezés jogát, de azok miatt a rettentő csapások miatt, amelyek a magyarságot érték, nem lehet örvendeznünk régi nemzeti törekvéseink diadalának. Az ország területének nagy részét elvesztettük. A megmaradt csonka törzs életképessége iránt komoly aggodalmak élnek a hazafiak lelkében. Gyakorlatilag a győző hatalmak gyámsága alá kerültünk. Egyetlen támaszunkat a nemzeti élethez való történelmi s természeti jognak imponderabilis erői képezik, amelyek a lelkek porondján még mindig dúló háború atmoszférájában alig esnek némi súllyal az ítélet mérlegébe. Adott helyzetünknek bizonyos lethargia lett a velejárója, hasonlatos ahhoz, amely Széchenyi Ferenc gróf lelkivilágában élt s amelyről az ő nagy fia a következő szavakkal emlékezik meg: Nem tulajdonított a mindegyre lankadó testnek elég erőt és életet halálos álmaiból kibontakoznia — s annyi polgári erényekkel fénylő atyám, mint magyar, reménytelenül szállott sírjába. A magyar tanárságra most az a nehéz feladat nehezedik, hogy az ifjú generációkba beleplántálja a legnagyobb örökséget, amelyet Széchenyi István gr. maga után hagyott: a nemzet jövőjébe vetett, törhetetlen bizalmát; hogy megcsillogtassa a tanítványok tekintete előtt azokat az acélos jellemeket, amelyeket a nemzeti érzés tudott produkálni a múltban s az ősi energiák tova-hullámzásáról tanúskodó értéket a jelenben; hogy az ifjúság lelki világát oly értelemben próbálja orientálni, hogy a bennünket elborító melanchóliából ne a pusztulás lehelletét érezzék ki, hanem legdrágább kincsünknek, nemzeti egyediségünknek, veszélyét s azt a felelősséget, amely régi értékünk megmentésével az ő vállaikra is nehezedik; hogy ezen lelki folyamatnak végső következményeként reálelkesítse őket azon nagyszerű feladatok megoldására, aminőket alig igényelt még a magyar haza az ő gyermekeitől ezeréves története idején. Ebben a szellemben törekedtünk végezni iskolai munkásságunkat. A magyar nyelvi s irodalmi, a történelmi órák s az önképzőkör és hazafias ünnepélyek levegőjét ez a gondolat tüzesítette át. — Vajha maradandó nyomokat hagyna ifjúságunk lelkületében! Fegyelmi állapot. A tanuló ifjúság fegyelmi képe az elmúlt iskolai évfolyamán nagy általánosságban nem volt kedvezőtlen. Apróbb mulasztások fordultak