Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1930
22 ünnepélyen az igazgató a liliomos herceg alakján mutatta be, minő nagyszerű tenyészetre képes a magyar nemzet élete fája a természetfölötti eszmények sugarainál. Hazafias nevelés. A nemzeti érzés megerősítésére intézeti munkásságunk körében kivált a magyar nyelvi s irodalmi, valamint a történelmi órák megtartása közben nyilott alkalom. De az iskolai ünnepélyek, az önképzőköri gyűlesek is elég sűrűen nyújtottak módot a hazafias lelkesedés kigyújtására. Az irredenta gondolatot s a belőle fakadó melancholia állandóan átlengte munkásságunk szellemét, hogy az ifjúság életörömei valami képen a bánat fátyoléval burkolva sülyedjenek bele a gyermeki lélekbe s egy oly hiányérzetről adjanak számot előtte, amelyről az őt körülvevő szeretet s kimélet miatt egyébként nem szerezne tudomást. De e mellett nem mulasztottuk el reá terelni figyelmét a magyar nemzet gondviselésszerű világtörténeti hivatására, arra a nyugati népek által is elméletileg elismert, de gyakorlatilag nem méltányolt magasztos szerepre, hogy évszázadokon keresztül eleven védőbástyaként oltalmazta az európai kultúrát a keleti barbárok támadásai ellen; s hogy ez a nemzeti feladat ma, az Oroszország felől fenyegető szellemi ragály miatt, aktuálisabb, mint valaha volt a történelem folyamán. Lelke elé idéztük a magyar nemzetben megcsillámló ideális, acélos karaktervonásokat, amelyek a Magasságbéli kegyelme után egyedül képesítettek benünket arra, hogy a legidősebb nemzetévé lettünk Európának. Felhívtuk a figyelmet arra természetszerű kötelességre, amely emez ősi tulajdonok ereklyeként való megőrzésében reájuk várakozik. Minden erőnkkel rajta voltunk, hogy a nagy magyar haza integritása — egyelőre a szellemükben s a szívükben — eleven életet éljen s a viszonyok mostohasága ne törje össze reménységeiket egy szebb magyar jövő hajnalhasadása iránt. Fegyelmi állapot. A tanuló ifjúság fegyelmi állapotáról nagy általánosságban megnyugvással emlékezhetünk meg. Ha itt-ott fordultak is elő mulasztások, a figyelmeztető szóra készséges engedelmesség volt a válasz s így az intézeti fegyelem fenntartása különösebb áldozat, rendkívüli segédeszközök igénybevétele nélkül megtörténhetett. A tanulók a fegyelmi szabályokat nyomtatásban kapták kezükhöz s az osztályfők s az igazgató szeptember hó folyamán szóbelileg is megmagyarázták előttük a bennük lefektetett nevelési alapelvek jelentőségét. A szülők a szabályzathoz mellékelt szelvény aláírásával tanúsították, hogy annak egyes pontjait tudomásul veszik s a tanári karral egyetértőleg fogják szorgalmazni azok megtartását. Tanulmányi előmenetel tekintetében az ifjúságról hűséges képet nyújt a jelen értesítőben foglalt érdemsorozat és statisztikai kimutatás. Az eredmény kielégíthetőnek tekinthető, hisz az ifjúság túlnyomó percentszáma az érdemjegyek miatt előhaladásában akadályt nem szenved. Ám a pedagógusi ambíciók magasabb mértékkel mérnek és a sok tanulónál elért gyenge közepes előhaladásban nem találhatnak megnyugvást. Okolhatjuk egyeseknél a tehetségek fogyatékosságát, másoknál az erőkifejtésben mutatott lanyhaságot. Hitünk szerint azonban ezek még nem magyaráznak meg mindent. Úgy látszik, hogy a gyermeket környező társadalomban nincs meg az iskolai stúdiumok azon megbecsülése, amely a tanulót buzgalmának megfokozására reáserkenthetné. A tantervi változtatásoknál szinte természetszerűleg felébred a kritika szelleme s a hírlapok révén szertehintett értékítéletek az iskola falai között is visszhangot vernek — a tanulóknak egyes tantárgyak iránt megcsappant érdeklődésében. Amikor nem pedagógusok végeznek diagnózist az iskolán, rendszerint az utilitárius szempontok vezetik őket. A pedagógusokat fájdalmasan érinti ez a beállítottság, mert úgy vannak meggyőződve, hogy ezen irányzat térfoglalása általános emberi és nemzeti kultúránk elszegényedését fogja eredményezni. Vannak olyan tantárgyak, amelyeket formatív képző erejük miatt üdvös fenntartani
