Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1930

19 érdeke, hogy revízió alá vegye az ő vizsgálódásának akármilyen terjedelmes, de az életigényekhez mérten mégis csak szűkös alapjait, ha el akarja kerülni azt a sorsot, hogy, mint ólomszűz, üldögéljen a szellem országútjain s mellette elhullámozzék az élet. Nem baj, ha a kultúrát tűzzük is ki a nevelés végcéljának, csak azt ne felejtsük, amit E. Winkler mond, hogy tudniillik a kultúra lelke a lélek kultúrája. (I m. 81, 1.). A lelket azonban meg kell hagynunk az ő transscendens levegőjében, ha túl is terjeszkedik a pozitív tudományok határain. A javak és célok józan rangsorozata csak így lesz megállapítható. Csak ebben az értelemben van remény arra, hogy az egyoldalú értelmi kultúra, amely nyomasztó súllyal nehezedik a pedagógiára, elkerülhető leszen; hogy a belső életnek egysége újra helyre áll — s hogy a neveléstudomány, amely a maga pozitív tételeiben elszigetelte magát az élettől s a benne rejlő antinómiák révén képtelenné vált a fejlődésre, ujolag megbízható kalauzunkká alakulhat.