Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1930

11 s a szívet megnyugtató, nagyvonalú orientáció kialakítására. Ezek a kategóriák ölelik fel az emberben a természet azon finom elemeit, amelyek a pozitív tudományok merev kereteiből kisíklanak s amelyek épen azért halomra szokták dönteni az élet kérgére támaszkodó bölcselkedők számításait. „Mindegyre terjed az a meggyőződés, mondja Eucken, hogy van valami az emberben, amihez az immanens kultúra nem tudott ápoló kezekkel hozzáférkőzni s hogy ez a semmibe vett, elhanyagolt léttorma talán a legjobb s legértékesebb az emberi természet összes elemei között". (I. m. 398. 1.). Ezek a kategóriák tudják ('elszöktetni az élet égboltozatára azokat a magas elveket, amelyek a pozitív vizsgálódások eredményeinek triss minősítést adnak, a közöttük fennforgó merev ellentéteket feloldják s így azokat egy nagy, egységes világkép elemeivé alakítják. Mikor a jó Prohászka Ottokár Bergson rendszerét bírálgatta, csodálkozva emlegette azokat az értékes felfedezéseket, amelyek a kiváló francia tudós nevéhez fűződnek. Sajnálta azonban, hogy az ő gondolatainak mozgató erejéül szolgáló „élan vitai" útján nem tudott, vagy nem akart a természetfölötti világ erőprincipiutnához felemelkedni. Ez esetben nem kellett volna megrónia ezt a vak és sötét életenergiát a személyes Isten szerepkörével. Amikor a modern tudományos elméletek az észt, vagy valamely immanens jelenséget tesznek meg az élet principialis hatalmasságának, szükségkép oly igényekkel lépnek fel velük szemben, amelyek terheit elviselni nem lehetnek képesek. Ezekkel szemben mi a keresztény felfogás álláspontja? Az, hogy nem csupán a fizikai világ berendezettsége, de a szellemé is heliocentrikus jelleget mutat. Az emberi értelem a természet többi elemeihez arányított méltóságát így sem veszti el, de a központról a messze perifériákra szorul az ő Szt. János-bogárszerű fényével. Ez a beállítottság relativ jellegűnek tetszik s az objektív ismeretkészletet nem változtatja meg, de módosítja azt a szemszöget, amely alatt az életjelenségeket kontempláltuk s amely szükségszerűen eltorzította azok arányait. Ebben az orientációban azok a tudományos rendszerek, amelyeket az immanens felfogás teremtett meg az élet valamelyes értelmének megfejtésére monizmus, pantheizmus, deizmus, marxizmus, racionalizmus, pozitivizmus vagy bár mi név alatt, amennyiben az átmeneti jelenségek abszolutizációi, halott kategóriák; csak, mint az élet egy-egy töredékének vagy vonatkozásának vizsgálatai, a maguk objektiv tartalmának megfelelően vehetők értékszámba. Azok az empirikus tények, amelyekben az immanens gondolkodás mint végcélokban megrekedt, aminők a pénz, a hirnév, az élvezet, a tudomány, a kultúra, a nép vagy állam, másodlagos értékek vagy épen eszközök, amelyek az elsődleges emberi rendeltetést vannak hivatva szolgálni. Ugyanez a nagyvonalú tájékozódás sugalmazza számunkra az iránygondolatokat akkor is, amikor a nevelői munka célját kívánjuk megállapítani. Amennyiben a modern tudományos érzéknek s ízlésnek az empirikus megindulás felel meg legjobban, ide vonatkozó vizsgálódásunkat ezen az uton is megkezdhetjük. A nevelés célját az emberi természet kiteljesedésének elősegítésében keressük. Aquinói Sz.-Tamás szerint az élet átmeneti jelenségeiben benne él bizonyos desiderium formarum, bizonyos alakok kijegecesítésének vágya. Vonatkozik ez a törvényszerűség, az emberi testre; vonatkozik a racionalis s irracionális világra egyaránt. Ez a hatalmas tendencia, amely a fejlődés alaprugójául szolgál, rideg tapasztalati tény, amelyet az immanens s transscendens felfogás egyformán kénytelen konstatálni, de egyike az élet legsúlyosabb misztikumainak, amelyben az emberi életprobléma a maga leglényegesebb vonásai szerint egészen benne rejtőzik. A testi fejlődésnek némileg azonos a sorsa a növényzetével. Amint itt a magba belerejtett potenciális energiák a maguk sajátos természetének, megfelelő