Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1929

31 mutat arra, hogy az a forró, áhítatteljes kultusz, az az örökké élő, örökké fölsajgó nemzeti kegyelet, amellyel az aradi vértanuk emlékezetét évtizedek során át minden magyar szív oltárlángjává gyújtottuk föl, ma új értelmet nyer és új érzések viharzását kelti a magyarság lelkében azóta, amióta Arad, a magyar történelem golgotás és glóriás városa idegen impérium alá került. A történelmi szimbólum jelentősége új értelmet nyer: a magyar függetlenség mellett a magyar integritás gondolatának értelmét, amely körül a nemzet fiainak egyetlen óriási élőszoborrá kell egyesülniök, és egybeforrva követelniök kell hangosan a legmesszebb határokig a jog és igazság elismerését és előkészíteni a teljes nemzeti feltámadást! 7. E záró szavak után a Szózat ünnepélyes hangjaival a díszgyűlés bezárult. Okt. 12-én délután az intézeti ifjúság tanárai vezetésével a központi temetőbe vonult, hogy lerójja nagy halottja, Buzássy Abel főigazgató, iránti hálás, fiúi kegyeletét. Akkor, amikor a váratlanul elhunyt, jóságos szívű főigazgatót aug. 15-én, az általános részvét imponáló megnyilatkozása mellett utolsó útjára kísértük, sem a tanári testület, sem az ifjúság nem állhatott teljes számban sírja mellett. Most vettük körül őt úgyszólván még frissen hantolt sírjában a tanítványok nagyszámban megjelenő szülőivel, tisztelőivel, barátaival együtt; elsírtuk gyászoló szivünk bánatos könnyeit, míg az intézeti ifjúság nevében Simon Rudolf VIII. oszt. tanuló búcsúzóját mondotta és az intézeti énekkar Nagy Vazul h. igazgató vezetésével gyászdalokat adott elő. A gyászünnepély után az inlézeti zenekar Beethoven gyászindulóját játszotta, mialatt az ifjúság tisztelegve elvonult a sír előtt és azt szeretete, ragaszkodása beszédes bizonyságaképen valóságos virágerdőbe borította. Még e hónap 26-án ugyancsak a központi temetőben egy másik kedves kötelességének tett eleget az intézet tanulóifjúsága. Ezen a napon vitette át Pécs város kegyelete a régi temetőből intézetünk egykori jeles, kiváló tanítványának, a fiatalon 1870. máj. 6-án elhunyt, költői tehetségű Kóczián Sándornak, Pécs Petőfijének hamvait, e második végtisztességen a Faludi-Onképzőkör nevében Zábó Zoltán VIII. o. t. mondott gyászbeszédet, míg Breuer László VII. o. t. a költő sírjánál annak egyik legszebb költeményét az „Alig derült felettem" címűt szavalta el nagy hatással és elhelyezte az intézet koszorúját. November 2-án Halottak napján, tartotta ugyancsak a Faludi-Önképzökör immár hagyományossá vált emlékező díszgyűlését az intézeti hősi halottak emlékműve előtt. 1. A gyűlés a Himnusz eléneklésével nyilik meg számos vendég jelenlétében. 2. Ezután Meskó Kálmán VI. o. t. szavalja el Gyula diák: Hősök sírjánál c. költeményét. 8. Majd Boross Jenő VIII. o. t. emlékezik meg beszédében az intézet 120 hősi halottjáról. „Szolgáljon mementóképen e diszes emlékmű mindegyikünk részére, akik előtte elhaladunk és kalapot emelünk, hogy a magyar múlttal és a magyar hősi halottakkal szemben nekünk szent tartozásunk van ; a könnyek helyett akaratunknak kell buzognia. Lemondás helyett új utakat kell keresnünk az újabb, eredményes küzdelemre, kötelességtudást tanulni a hősi halottaktól, bizalmat meríteni a történelemből." A beszéd végén elhelyezi az intézet koszorúját. 4. Az ünnepély a Szózat eléneklésével ért véget. Március 15-ikén az intézet egyetemes ifjúsága és tanári testülete közösen ülte meg a nemzeti feltámadás ünnepét. A műsor minden egyes szátna a jelentős nap ünnepi hangulatát mélyítette. 1. Az ünnepséget a Himnusz eljátszásával nyitotta meg az intézeti fúvós zenekar. 2. Majd Révffy: Fohászát adta elő az intézet énekkara. 3. Ezután Várady Antal: Petőfi visszatér c. költeményét szavalt el id. Horváth János VIII. o. t. meleg átérzéssel.