Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1929

12 tétele készen áll. Sajnos azonban a dúló világháború s az utána következett nagy összeroskadás a meglevő anyagi értékek szétporlasztásával a pécsi gimnázium megépítésére vonatkozó reményeket is a maga romjai alá temette. Az építkezés kérdése állandóan ott szerepel Buzássy Ábel krónikás feljegyzéseiben. Hol a bizakodás és öröm hangján emlékezik meg róla, hol meg a pesszimizmusnak egy rövidke sóhaja hagyja el ajkait. Szenved, mert az intézet adott állapotát tarthatatlannak vallja s nem látja semerre a megoldás módozatát. De különösen fáj lelkének az egész ügyfolyamat pszichológiai háttere, amelyből akarva nem akarva rendjének lesújtó kritikáját kénytelen kiolvasni. A jelen sorok írója pusztán a történeti objektivitás kedvéért, sine ira et studio állapítja meg ezeket, amennyiben megérti s bizonyos fokig méltányolni is tudja azt a felfogást, amely az intézeti nehézségek elhárításának útjában állott; de e mellett le tudja vonni a történeti fejlődésből természetszerűleg adódó, habár pillanatokra nagyon fájdalmas következtetéseket, amelyek mint parancsoló igények, magasodnak a ciszterci rend elé a jövő programmjának kitervezését illetőleg. Buzássy Ábel a külső élet sok zavaró jelenségének hatása alatt bizonyos fokig szárnyaszegetten, de őszinte jóakaratból eredő buzgalommal törekszik megragadni minden rendelkezésére álló eszközt, amelytől a nevelő-oktatás fellendítését remélte. Ebben az érdemben kivált a tanári konferenciák anyaga nyújt számunkra becses tájékoztatást. Bár eme gyűléseknek bizonyos fokig meg van a maguk stereotip tárgysorozata, amelynek lepergetését a Rendtartás kötelezően írja elő, Buzássy igazgatónak mindenkor gondja volt arra, hogy a sablonos anyag fölött ott lebegjenek azok a gondolatok, amelyek az intézeti hagyományok leszűrődéseként a tanári testület vezércsillagait képviselhetik s módot nyújtanak az alanyi készségek érvényesítésére s hivatáskörük gépies elemeinek átszellemiesltésére. A célkitűzés állandóan ugyanaz: a vallás-erkölcsi alapon történő jellemfejlesztés, amellyel szemben minden, a szubjektív pedagógia szemében önálló értéknek tetsző jelenség az eszköz niveau-jára száll alá. A nevelési ideál szépsége, becse a keresztény gondolatok légkörében felnőtt emberre nézve annyira vitán felül álló jelenség, hogy szinte igazolásra sem szorul. Ez érdemben az igazgatónak elég volt egyszerűen az ég felé mutatnia, hogy az intézet orientációjára vonatkozó kötelességeinek eleget tegyen. Az előkelő pedagógiai cél természet szerint involválja a megközelítésén fáradozó munka, a tanári hivatás magasztosságát. Buzássy igazgató gyakorta emlékezik erről a témáról, s ilyenkor mindig nagy megilletődés szállja meg a szívét. A szülők a legdrágább értékeiket adják át a nevelő-oktatóknak, hogy ők folytassák velük szemben azt a konzerváló s gyarapító munkát, amelyet a szülői szeretet megkezdett. Ámde a gyermek nem csupán a szülőké, hanem az Istené és hazáé is egyúttal. így hármas irányú, súlyos igények lépnek kemény parancsok formájában a tanárok elé, s feladatukat nem tekinthetik megoldottnak mindaddig, amig közülük bármelyik is kielégítetlen marad. Megnyugtató teleletet kell adniok a szülői bizalom szavára, fel kell ismerniök a gyermekben a „res sacra"-t, az Isten birtokát, csakúgy, mint a haza reménységét. így érezniök kell azt a hatalmas felelősséget, amely a nagy kincsek gondozásával együtt jár... Igen gazdag vonatkozásokban szerepelnek a napirenden azok a módszerek és tényezők, amelyek segítségével a szilárd adottságként jelentkező pedagógiai révbe be lehet kalauzolni az ifjúságot. Az egyetemes gyakorlatban említett neveléstani eszközök mint a jó példaadás, az áldozatosság szelleme, a türelem, az ifjúság szeretete, a bizalomgerjesztés, a hirdetett eszmékért való lelkesedés, a nevelői egyéniség s a munka kedvet ébresztő harmóniája stb. Buzássy Ábelnél is sűrűen