Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1929

10 zett végre a boldog pillanat, amikor Pécs felszabadult és a majdnem három évig tartó rémuralomnak vége szakadt. A feljegyzések majdnem sugároztatják a normális életbe való visszazökkenésnek édes mámorát. A rend fejével újra megkezdődhetett az összeköttetés. Az újonnan kinevezett főigazgató, Vass Bertalan dr., is ellátogathatott régi munkaterére s meggyőződhetett róla, hogy az ő általa is szertehintett értékek nem kallódtak el, hanem inkább kifényesedtek a mostoha idők horzsoló kövein. Október elején megjelenhetett Magyarország kormányzója is Pécs város falai között s közvetlenül adhatott kifejezést a sokat szenvedett lakosság iránt érzett részvétének s tiszteletének. Új levegője lett a Mecsek-aljai városnak. Friss, üde napsugarak hullottak reá... Buzássy Ábel is újra megtalálja önmagát. Életkedve, munkavágya — a sokáig nélkülözött s most ismét a zeniten lebegő nemzeti gondolat atmoszférájában — ismét erőre kap. Mindenesetre igen édes megnyugvást biztosíthatott számára az a gondolat, hogy volt olyan idő, amikor — néhány tiszteletreméltó társával együtt — ő volt a régi Pécs történelmi lelkének képviselője s ebben a szerepében az ő törhetetlen karakterével elévülhetetlen dicsőséget szerzett a magyarságnak, önmagának s a ciszterci névnek. II. Az emberi lélek némikép egy víztükörhöz hasonlítható, amelyben nem csupán az égboltozat azúrja vagy felhőjárása verődik vissza, hanem szüntelen rajta játszadoznak a közvetlen környezet fái, virágai, vagy sziklatörmelékei is az ő örömre vagy komorságra hangoló színfoltjaikkal. Amikor a belső világ eszmei s érzelmi képét próbáljuk rajzolgatni, első szempillantásra azt gondolhatjuk, elég beérnünk a nagyobb arányú távlatokkal, az aprólékos, mozaikszerű életadatok bizton-bátran mellőzhetők. Nem lehet azonban kételkedni benne, hogy a kicsinyesebbeknek tetsző jelenségek is kiváltják az egyéni lélek reakcióit s a kontúr-részletek kidolgozásánál ezek is becses adalékokat nyújtanak számunkra. Könnyű szerrel sikerült Buzássy Ábelnek megoldani a rendtársak örök lakásának problémáját a pécsi temetőben, az ott 1907. évi november hó l-re felállított svédmárvány kereszttel, de nem mondhatjuk el ugyanezt azokról az átmeneti helyiségekről, amelyekben a ciszterci tanártestület munkája lefolyik. Ennek a kérdésnek keresztje egész életen át a vállain maradt s feljegyzéseiből megállapítható, hogy nyomasztó súlya alól szinte pillanatokra is alig tudta kivonni magát. A ciszterci rend, mint az 1914. évi Értesítőben megjelent, Pécsi gimnázium története c. munkában részletesen előadtuk (156. s köv. 11.), immár évtizedek óta foglalkozik a gimnázium újjáépítésének gondolatával. Állandó aktualitásban tartotta ezt a kérdést az a ténykörülmény, hogy mindegyre nagyobb számú tanulósereg kopogtatott felvételért az intézet kapuján, amiért is a tanügyi hatóságok és Pécs város társadalma is szinte évről-évre kifejezést adtak azon kívánalmuknak, hogy a ciszterci rend pórhuzamos osztályok felállításával tegye lehetővé a tanuló ifjúság minél tekintélyesebb kontingensének a középiskolában való elhelyezkedését. A ciszterci rend a maga részéről sohase zárkózott el az ide vonatkozó áldozatok meghozásától. Minthogy azonban alapítványi levelei párhuzamos osztályok felállítására sem implicite, sem explicite semmiféle kötelezettséget nem foglalnak magukban, azon feltétel alatt volt hajlandó a megnyilatkozó kívánságnak eleget tenni, ha kiadásának fedezéséhez Pécs városa, Baranya m., a püspökség és a káptalan méltányos hozzájárulási összeget biztosít. Ám ez az óhaj meghallgattatásra nem talált. Mikor a rendnek tudomására jutott, hogy a vallási s közoktatásügyi minisztérium készséget mutat évi államsegély kiutalására, a ciszterci rend vezetősége egy 1907. április 5-én ez ügyben megtartott értekezleten 24.000 korona évi támogatás s a helyi érdekelt tényezők részéről nyújtandó építkezési hozzájárulás fejében meg-