Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1928

23 megyéspüspök úrnak ajánlja fel, kérve annak kegyes elfogadását. — A választmány szűkebb tagú küldöttsége, amelyet Nendtvich Andor polgármester vezetett a megyéspüspök elé, csakhamar meghozta a városszerte nagy örömet és lelkesedést keltő hírt, hogy a megyéspüspök úr a meghívást készségesen elvállalta. — A június 29-én tartott évi rendes közgyűlés pedig őt határtalan lelkesedéssel, egyhangúlag, ünnepélyesen, elnökévé választotta. így ma már a Ciszterci Diákszövetség Pécsi Osztályának elnöki székét betöltöttük. Betöltője, a megyéspüspök úr, olyan férfiú, aki az alkotó munkában és a ragaszkodó tanítvány hűségében méltó utóda lesz a megboldogultnak és aki szeretetreméltó egyéniségével egyesítve magas közjogi és egyházi állásának méltóságát, Egyesületüknek csak tekintélyt, fényt és erkölcsi súlyt fog kölcsönözni. A ciszterci reálgimnázium tanulóifjúsága és tanári kara csatlakozva az öreg diákokhoz, ünnepélyes keretek között adott kifejezést boldog örömének és hálás ragaszkodásának, amikor jún. 20-án este fél 9 órakor szerenáddal ünnepelte a Szövetség új elnökét. Lampionos menetben, a ciszt. reálgimnáziumi fúvós zenekar hangjai mellett vonultak a püspöki rezidencia elé, ahol az elnökség elvállalásáért a Ciszterci Diákszövetség háláját és köszönetét Garay Lajos kir. járásbíró, a Szövetség választmányi tagja, tolmácsolta a kővetkező poétikusan szép beszéddel: Méltóságos Megyéspüspök Urunk ! „Amikor az egy évtized előtt befejezett hadakozás vérbirósága a magyar állam telekkönyvébe a trianoni gyászos bejegyzést ültette, e szük keretbe préselt hazában kicsordult a magyar sorsnak, a magyar lélek kísérőinek és a bánatnak a könnye. E könnyek — mint a hit és erkölcsi élet összekötő fénysugarai — termékeny talajra hullottak, s a fogamzóképes, megértő magyar lelkek mélyéből fakasztották azt a magot, amelyből a szebb jövő, a magyar nemzet jogainak és szabadságának izmos fája hivatott kifejlődni. Az üde, tiszta virágában nyiló ifjúság a komoly, érett, a honmentő eszmékért hevülékeny diáksereggel ölelkezett a könnyek felszárítására, s a szeretet és jótékonyság — mint két vezérlő cél — gondolatában egyesült azon meggyőződésben, hogy az isteni gondviselésbe vetett összefogásának eredménye csak az lehet: látni az erdélyi bérc tetején pirosló magyar őrtüzet, hallani a Kárpátok lehulló nehéz rabláncát, érezni a bánáti kalászok ideáramló magyar illatát, — s megalakította magyar szívvel, magyar hittel, közös munkával s egységes akarással a Ciszterci Diákszövetséget. E szövetség energiaforrása az az irányító készülék, melyet az Alma Mater az élet útjára talizmánul adott, hogy kiki az élet göröngyein, zivatarain ós hullámain keresztül is biztos révbe juthasson. E talizmán pedig nem egyéb, mint az a tanítás és nevelés, mellyel az áldásosán működő ciszterci rend bennünk karaktert formált, az a vándorbot, mely az élet ingoványaiból, mocsaraiból kivezet, az a szuggesztív erő, mely az Isten, haza és emberszeretet kötelességeit termeli ki, az a vetés, melynek nyomán dús aranykalászokban érik az édes magyar kenyér. Jól esik ez alkalommal hangsúlyozva kérnem a ciszterci rendnek — a mi nevelő és tanító mesterünknek — további hasznos és eredményes működésére a fiúi tisztelet, hála és ragaszkodás hangján Isten áldását! E szövetség az, amely a krisztusi szeretet s a humánitárus jótékonyság eszközeivel dolgozik, s törekszik elérni a megálmodott boldogságot, szabadságot, a napsütéses, buzavirágos, pipacsos, pacsirtahangú magyar földet, a szegénységből sarjadó új magyar kalászt, a bánatból kicsirázó új magyar örömet! E hatalmas, fejlődésképes, céljai megvalósítását igyekvő s akaratában izzó ciszterci diáksereg jelent meg ma itt, s mély alázattal és bensőséges hódolattal