Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1928

12 meggyökereztetésére minden alkalmat felhasználtunk. Elsőrendű fontosságúnak tartjuk, hogy minden tanítványunk lelkébe beleoltsuk azt az érzést, hogy a haza minden kicsi és felnőtt tagjának egyetlen és szent célja a kereszténység erkölcsi alapjaira helyezkedő Nagy Magyarország felépítése. Ennek a feltámadásáért imádkoztunk naponta kétszer, amikor az előadások elején és végén elmondottuk a Magyar Hiszekegyet. A hazát és vallást kigúnyoló nemzetközi aljas szellemmel szemben tanítványaink lelkébe óhajtottuk oltani a nagy költő szavait: A nagy világon e kívül nincs számodra hely... és azt, hogy a magyarnak csak egy hazát adott végzete, és hogy e megcsonkított, megalázott haza, melyet egységesnek teremtett az Isten s melynek birtokáért hegyeken, völgyeken, és síkokon egy ezred éven át magyar vér folyt s az tette termékennyé, ez a megcsúfolt országroncs nem a mi hazánk. Ma hontalanná lett a magyar saját hazájában. A régi Nagy Magyarország az egyetlen cél, amiért még élni, küzdeni, dolgozni érdemes, és amiért semmi áldozat sem nagy. A hazafias nevelés szolgálatában állottak azok az ünnepélyek, amelyeket a tanév folyamán október 6-án, március 15-én tartottunk. Sajnos, az intézeti épületben nincs akkora terem, hogy ezeket a hazafias ünnepeket a nagyközönség bevonásával tarthatnók meg, s így csak az ifjúság, s igen korlátolt számú közönség lehet azokon jelen. Az ifjúság nemes, hazafias lelkületét mutatja az a tény is, hogy amikor hazafias, emberbaráti célokra kell gyűjtést rendeznünk, mindenkor örömmel áldoz ilynemű altruisztikus célokra. Fegyelmi állapot. Az iskola sokirányú munkássága közütt elsőrangú fontossága van a fegyelemnek. Fegyelem nélkül a legkitűnőbb professzor tanítása sem sokat ér. Nagy lélektani ismeret, finom megértés, körültekintő tapintat szükséges ahhoz, hogy a serdülő ifjúban a kirobbanó ellentétes lelki működéseket összhangba hozzuk és megvessük alapját a fegyelemnek. A fegyelmezésnek olyannak kell lennie, hogy a külső kényszer helyébe a belső imperativus lépjen. A tanuló ne a büntetéstől való félelem miatt engedelmeskedjék, hanem a jót magáért a jóért, belső lelki kényszerből, jobb belátásból cselekedje. A tanulónak éreznie kell, hogy az iskolai rend, fegyelem, törvény megtorlására első sorban neki magának van szüksége. így fegyelmezésünk a tanuló lelkében élő erkölcsi erőkön alapszik s állandó hatásúvá lesz. íly irányú kitartó munka árán az ifjúságot őszinteségre, önérzetre, kitartó munkára és rendre, pontos engedelmességre, tisztelettudásra, s minden irányban fegyelmezett magatartásra sikerült nevelnünk, aminek főkép a kirándulások alkalmával s az együttes kivonulásokkor vettük hasznát a nagyszámú tanulók közt. A fegyelmi szabályokat kinyomattuk, minden szülővel tudattuk, hogy azokat ismerve, az iskolával karöltve működhessenek. Az iskolai törvényt az osztályfők osztályaikban felolvasták és ismertették, szeptember végén pedig az igazgató és a tanári kar jelenlétében ünnepélyesen felolvasták az egész ifjúság előtt. Tanulmányi előmenetel tekintetében mindent elmond értesítőnk második része és a statisztikai kimutatás. Régi tapasztalás már az, hogy a tanulmányi előmenetel az erkölcsfegyelmi állapottal szoros kapcsolatban áll. A kötelességtudás az erkölcsi fegyelmezettségen alapszik, a munka szeretete, a nem-kényszerből való dolgozás innen erednek. Ennek a tanulmányi előmenetelnek előmozdítását célozták az igazgatói látogatások és buzdítások, az osztályfőnökök ellenőrző munkássága s erre a célra irányítottuk a szülői látogatások alkalmával a szülők hathatós támogatását is. Nem kárbaveszett idő tehát az iskolával való törődés, nem hiábavaló a tanárokkal való őszinte érintkezés. Ritka eset, hogy a gyermeke tanulmányi előmenetelét szemmel tartó szülő öröm nélkül zárná le a tanévet.