Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1925

6 István kanonok, Pintér Ferenc, Makay István, Schutták József, Sebestyén Lajos tanácsnokok, Katies Antal tb. főjegyző és még igen sokan közéletünk kiválóságai közül. Az ünnepség a 8. honvédgyalogezred teljes zenekarától előadott nyitánnyal, a Rákóczi-rapszódiával vette kezdetét. Utána Falta Frnő reálgimn. III. o. t. Révész Amadé dr. ciszt. reálgimn. tanár gyönyörű verses prológusával köszöntötte a 60 éves öreg diákokat, az élet viharedzett harcosait, akik még életben lévén, eljöttek az ifjúság közé, hogy mégegyszer megfürösszék lelküket az ősi, patinás intézet hagyományos szellemvilágában; közöttük Szieberth Nándor ügyvéd, Visy László ny. főispán, Schulz Károly esperes, Máté Ödön ny. árv. elnök, Szuly János kormányfőtanácsos, ügyvédi kamarai elnök, Fischer Ferenc ny. ügyész, Paunz Lipót orvos, Péhin Kristóf nyug. plébános, Kaufmann Ernő orvos; gyengélkedésük miatt, vagy a fáradságos út miatt nem jelenhettek meg, de lélekben szintén velük ünnepeltek: Cziegler Tódor ny. levéltáros, Majorossy Imre ny. polgármester, Wurster József nagyprépost, Kenedy Nándor kúriai biró, Ribiánszky József újságíró, Tury Mátyás, Frühwirth Géza c. kanonok, Kroller Miksa zalavári bencés apát, Székely Károly ny. ciszt. reálgimn. igazgató, Nikkel Gyula ny. irodaigazgató, Vitt László kúriai biró, Székely Róbert főmérnök, Deutsch Kornél városi főszámvevő. A poétikus szépségű, mély gondolatokban gazdag prológust Falta Ernő teljes átértéssel, lelkes közvetlenséggel adta elő s szíven találta a nagyközönséget. Majd Nagy Vazul reálgimn. tanár vezetésével az intézet énekkara vonult fel és Révfy Géza: Diáknótáját adta elő pompás betanulásban, nüanszirozott finom kidolgozással. A zajos tapssal kisért énekszám után Szuly János kormányfőtanácsos, ügyvédi kamarai és ciszt. diákszövetségi elnök, a reálgimnázium egykori növendéke az intézet öreg diákjai nevében a következő, gondolatokban gazdag, szivekhez szóló beszédben köszöntötte a közönséget és az intézet ifjúságát: Igentisztell Ünneplő Közönség ! Kedves Ifjak! A Ciszterci Rend ünnepélyes jubileumára hálával és hódolattal hozok egy öreg, de hű és szeplőtelen zászlót: az öreg diákok kegyeletes szeretetét: hozom a 60 évet — a hatvan évnek! A mindenkori hálás tanítványt az örök iskolának, benne az örök szerzetes-tanárnak, — mert senki sem tiltja, senki sem tilthatja meg, hogy 60 év után is ne érezzük magunkat újra — ismét kis diákoknak, hogy fel ne nyissuk az iskolának — nekünk öreg diákoknak már lezárt kapuját, hogy azon be ne lépjünk, meg ne keressük a termet, — benne kis gondolatföldünket, a padot; ki sem tilthatja meg, hogy könyveinket újra ki ne nyithassuk, hogy ne halljuk újra a csengetést, a kis harangot, hogy fel ne álljunk és ne köszönthessünk ugy, mint akkor: Laudetur Jesus Christus! Jól esik végigélnünk újra ezt a 60 évet, mert akármennyire álom is már, mégis úgy érzem, hogy az csupa igazság, csupa élet, csupa szépség! Igazság benne az, hogy ez a 60 ciszterci esztendő nevelte a magyar virradást, a magyar hitet — a szabadságharc tragikus éjtszakája után. Igazság benne az, hogy ez a 60 év, melyet munkás szerzetesi élet épített bele a magyar közéletbe, — ez volt a kiegyezés utáni magyarságnak szellemi bölcsője. Elet benne az, hogy ez a 60 év maga halhatatlan maradt és megmentette a jövő nemzedék számára a mult minden nagy tanulságát. Szépség benne az, hogy bár mi a 60 év alatt megöregedtünk, — az élet körülöttünk kopott, fáradt lett, — de megmaradt ebben a 60 esztendőben — és csak itt — iljúságunk emléke, megmaradt az első eszményiségünk, rajongásunk, — első és talán legszebb, legtisztább boldogságunk ! Légy áldott azért, te drága 60 esztendő, — légy áldott úgy, hogy soha se tudjon meghalni, elmúlni az, amit hoztál, adtál és jelentettél! Légy áldott te drága iskolaidő ! Legyen áldott a történeted, amely nem téveszt meg soha senkit s melyen nem tévedt el soha senki! Légy áldott, mert magyar, mert vallásos hittel telített voltál! De legyenek áldottak azok is, kik szolgáid, szántó-vetőid