Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1925

Prológus Az intézet jubileumi ünnepére Révész Amadé dr., reálgimn. tanártól. Nemzetes asszonyok, nemzetes Uraim ! Ide figyeljetek, halljátok szavaim ! Mint az emlékezés gyors röptű tündére Hódolva lépek én ez ünneplő térre. Ünnepet ülünk mi ciszterci diákok, Mit megrontni nem tud trianoni átok. Hatvan évnek immár ködbe vesző múltja, Melyről emlékezik lantom rezgő húrja. De tán erről inkább, azt hiszem, más szóljon, Hisz vén diákokat köszöntni a dolgom: Rólatok van itt szó, ti kedves öregek, Kik hatvan évvel már előttünk mentetek A szép s nemes élet boldogító útján S mint katonák bátran álltatok a vártán. Emlékezünk . .. Lelkünk szíveinkbe zárta Mind, ki a mi tőlünk kezdett utat járta. Ballag már a vén diák, mondja régi nóta, Elet országútját rójja oly rég óta. De merengő lelke beh sokszor visszajár A múlt emiékire, mint romra holdsugár. Hosszú idő elszállt e hatvan év óta, Tán mese volt minden, lelketek is mondja. Csak mese volt minden, csak álom az egész, Ha a letűnt múltra szemetek vissza néz. Életnek tövises, széles országútját Fáradt lábaitok véges végig járták. Munkás, küzdő élet sok ezernyi gondja Holló hajatokat ezüsttel bevonta. Munkátok emléke szívetek bezsongja, Reszkető ajkotok emlékezve mondja : „Hajdanában mi is erős ifjak voltunk, Tőletek megkezdett rögös utat róttuk. Igaz magyar éltünk legyen példa néktek, Kik a mi nyomunkba bizakodva léptek. Miénk már csak a múlt, tiétek a jövő, Mindent besugárzó, rózsaszínre festő.