Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1923

4 soha ki nem ölelt öleléseiben, ínczédy Dénes csodálatos lelke mellett s újra hallja, amint utána hangzik a meleg szó : Igen, ö az, akit csak szeretni lehet! . . . S újra átéli az első perceket az egyetem magas kathedráján, a M Tud. Akadémia ünnepi székében, ahonnan mikor szólott, egy ország figyelt reája s nem tudta már elfelej­teni a jövő sem . . . Majd hallja, amint közelít hozzá a hálás mult, amelyet ő épített fel újra halhatlan íráskötetekben: A pilisi apátság története. A czikádori apátság története. A pásztói apátság története. Szent István király intelmei. A népoktatás története Magyarországon 1540-ig. A Balaton környékének egyházai és várai a középkorban. A pécsi egyetem. A káptalani iskolák története. Csupa koszorú, amely az ő élete fájából hajt ki s neki bontja virágzását. Békefi Rémig lelkében egy pillanatra megáll az emlékezés. Ajkán már kész a szó, de mintha mégegyszer valami visszahívná . , . Mégegyszer megcsókolja szülei szétporladt kezét, áldásuk elé tartja megöregedett gyermekségét ; mégegyszer odaáll kicsi és nagy kathedrájára és megnézi az ő egyetlenül szeretett magyar ifjúságát; mégegyszer kezébe veszi s utoljára végigsimogatja köteteit és rápillant a nevére, amelyet ajándékba adott nemzetének, amely azonban így többé soha­sem lesz az övé. Aztán mintha mindent összetört volna magában s szavait ezekből öntötte volna, mikor könnyesen, alázatosan, de mindent bíró férfiassággal ezt felelte : Elfogadom. így lett Békefi Remigből Remigius apát. A legnagyobb értékű főpapok közül való volt. Azoknak a megismétlődő megjelenése a magyar földön, akiket a Gondviselés a válságok idejére ad a ma­gyarságnak. Ennek a főpapi típusnak a sorsa látszólag tragikus, mert a történelem irracionális hatalma mintha erősebben érvényesülne rajta, mint amennyit az alkotó képessége vele szemben ki tudna vívni. De ez a mód csak külsőleges felfogása emez életforma értékelésének. Mert valójában ez az élettörténet, amíg erejének tartalmát, mint áldozat, fölemészteti a történelem új formáinak harcával, ugyan­akkor ki is meríti és leszereli ezek veszedelmes erőkészletét, törekvéseinek vesze­delmes lehetőségeit, megállítja a történelem új időinek nyugtalanságát s így átmenti a biztos, szolid fejlődés belső vonalán a mult értékeit a jövő számára. Békefi Rémig apáti történetében is van valami az el nem érés tragédiájából. Őt hitték a modern irányok megvalósítójának s konzerváló apát lett belőle. Új gimnáziumot alapít Budán: a Szent Imre-főgimnáziumot, ugyancsak Budán új rendi plébániát létesít, a növendékek kiképzését új alapokra helyezi, a rendi önál­lóság alatta erősen kifejeződik s a történelem erejének javát s neve jövendő tör­ténetét mégsem ebben az irányban igényelte. Békefi Rémig apáti élete monumentális súlyt és jelentőséget azáltal kapott, hogy a kommunizmus és a világháború idején, mikor minden érték összeomlott a magyar földön és százados értékekben csalód­tunk, ő töretlenül megőrizte és fenntartotta a ciszterci rend erkölcsi és kulturális életének történeti értékeit s ezekben a magyarság drága hagyományait. Egy pontot megmentett a magyar hazában, ahol nem rengett meg véresen, vörösen a föld, minden és mindig keresztény és magyar maradt rajta. így lett ő, aki a történelem tolla volt, a történelem tiszta és diadalmas akarata. S ez így volt jó és fölemelő. Békefi Rémig életének ebben a történeti érvénye­sülésében szimbólummá vált. O az az örök magyar szerzetes, aki mindig elfoglalja, a gondolat, a toll, az imádság számára ezt a nyugtalan földet; aki megállítja a magyar kardot suhogása közben és lantot készít belőle; aki útjába áll a magyar indulatnak és hősök és szentek akaratát neveli belőle. O a termékeny elmélkedés és csendes magány örök szerzetese, akinek lábához leül minden idők magyarsága, hogy tőle tanuljon meg élni a lélek, a harangkondulás, a magyar élet értelme szá­mára. Talán erre gondolt, amikor halálos ágyán így búcsúzott: Készen vagyok.

Next

/
Thumbnails
Contents