Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1922

VIII. Kárpáti Kelemen (1859-1923.) Fájdalom, el vnn végezve, liogy a legjobb szívnek is egyszer utolsót kell dobbannia, hogy a leghasznosabb életnek is egyszer véget vet a halál. A jelesek és jók elmúlása sokkal fájdalmasabban belefáj a lelkünkbe, Azért nemcsak szerte e hazában, de városunkban is sok-sok ismerős, tanítvány, jóbaiát lelkén őszinte megilletődés vett erőt arra a szomorú, riasztó hirre, mely Kárpáti Kelemennek, a székesfehérvári tankerület volt érdemes főigazgatójának, a csornai premontrei kanonokrend büszkeségének, élte alkonyán a türjei társház perjelének oly váratlanul bekövetkezett halálhírét jelentette f é. f'ebr. hó 21.-én. A megboldogult azok közé a pompás emberek közé tartozott, amilyenek manapság már kihalófélbon vannak ; mert kevés olyan ember volt még, aki azt a kört, melyet a Gondviselés kijelölt számára, olyan tapintatos bölcseséggel, annyi megértő szeretettel és szakavatottsággal betöltötte volna. Nyolc esztendőn keresztül (1011 — 1919.) állt a székesfehérvári tankerület és igy intézetünk élén s ez idő alatt megtanultuk viszontszeretni és megbecsülni az ő nagy lelkének szépségeit, melynek kél legszimpatikusabb és leghatalmasabb alaperénye a jóság és szelídség volt, a többi cs.tk ezekre támaszkodott, vagy ezekből sarjadzott: jósággal párosult okos szigorúsága és tántoríthatatlan igazságossága a tanulóifjúság iránt, fennkölt gondolkodása, kedves és közvetlen, őszinte és természetes, kölcsönös ragaszkodást, bizalmat és szeretetet keltő úri modora, lekötelező szívessége, nemes, puritán egyszerűsége, áldott aranyos jó szivének izig-vérig magyaros temperamentuma, alapos klasszikus tudása és sokoldalúsága, nagy munkakedve és munkabírása, hivatásos ambíciója, melynél fogva a munkából nemcsak mint közember vette ki részét, de mint vezér is példaképünk iparkodott lenni a kötelesség teljesítésben; ezekben a nemes és nagy tulajdonságokban találta rugóját egész egyéniségének lebilincselő varázsa Hosszú és eredményes tanári munkában szerzett tapasztalatokban bővelkedő nagy lelkének minden természetes és gyakorlati érzékével intézne tankerűletének ügyeit úgy, hogy ez aránylag rövid idő alatt is céltudatos tevékenységével, ritka didaktikai érzékével igen nagy szolgálatokat tett a magyar nemzeti művelődés ügyének, mely oszlopos erősségei, legderekabb munkásai közé számíthatja. Szórólszóra illenek rá a szavak, melyekkel Tacitus Agricolát dicséri: „A jó embert könynyen kinézte belőle bárki, a kiválót szívesen." A pécsi ciszt. r. rk. Nagy Lajos — főgimnázium tanári kara halálában sem feledkezhetik meg e nagylelkű férfiúról, aki életében e tanári karral és ez intézet ifjúságával egy szív és egy lélek volt. Midőn most 40 évi munkában eltöltött élet után nemes, nagy lelke szeretetének áldozati lángja a magyar kultúra nagy veszteségére kilobbant, midőn Kárpáti Kelemen is lerótta adóját a mulandóságnak, nemcsak a szokást, nem>:sak a kötelesség szavát, de legfőképen szivünk sugallatát követjük, ha e sorokban is a bensőséges, meleg szeretet és kegyeletes hála könnyeivel áldozunk felejthetetlenül kedves emlékének, melyet híven őrizünk és haló poraiban is áldunk! Nyugodjék békében!