Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1916

I. I. Ferenc József

koporsójában, kezében egy kis virágcsokorral. A fényből, ragyogásból ezt vitte magával, de magával vitte szeretetünket is. A nemzet fájdalma, milliók hálája, hazafiúi hódolata hatalmas szárnyalással kisérte őt az örök békesség hónába és kérte a Mindenhatót, ki kezében tartja a királyok életét, nemzetek sorsát, áldja meg őt olyan boldog élettel a más világon, a minő hosszú élete volt itt a földön. A mikor VII. Eduard király meghalt, az angolok egy finom gondolattal úgy adtak kifejezést gyászuknak, hogy a temetés idejében, egy bizonyos órában az öt világrész minden angol országában és gyarmatán megállottak a vonatok; a félelmetes nagyságú impérium egész területén állt Anglia legbüszkébb és leggyönyörűbb gyermeke : a gőzmozdony. Ferenc József király halálával nem állhatott meg sem a katonát szállitó vonat, sem a határokon dúló harc. Nekünk erős lélekkel kellett viselnünk a veszteséget, hogy ilyen királyhoz méltók legyünk. És az ő emlékezete nem is lesz soha a pihenés, a megbénultság gondolata. Hanem akkor leszünk hozzá igazán méltók, ha pontosságban, rendszeretetben, önfeláldozásban és önfegyelmezésben az ő példáját követjük. Ha magunkévá tesszük az ő egészséges életfilozófiáját, mély vallásosságát, tudatos következetességét gondolkodásában, cselekedeteiben, mely lelkületét egyensúlyba tartotta a nagy sorscsapások és megpróbáltatások óráin. Ha fokozottabb munkával, még lázasabb tevékenységgel, eszünk, agyunk, izmaink megfeszítésével becsülettel dolgozunk és élünk, munkáljuk édes hazánk üdvét, hogy majdan, ha jó királyunk kihűlt szivéből kihajt a békesség virága, Magyarország gyorsan erőre kapva, üdébb, frissebb, erősebb, diadalmasabb legyen, mint valaha volt. Fránek Döme, dr.