Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1916

I. I. Ferenc József

lelkesítő, új szózat száll felénk: a haza, nemzet, becsület, munka, kötelesség, tűrés, önfeláldozás himnusza és szózata. I. Ferenc József jövetelének és távozásának két messze pontját egy nagy élet hidja ívelí át. Háborúk, forradalmak, a régi Habsburg-monarchia egész szerkezetének khaotikus bomlása közepette lépett e hidra. Züllő országokat, kulturálatlan nemzeteket örökölt. Bizalmatlanság, aggódás és alattvalói szorongó érzete vette körül. De országai lassan fejlődésnek indultak, mialatt az ő egyénisége nagy és nehéz iskolákon ment át. Csapások és csalódások megtanították, hogy a régi, hagyományos irány tévedésekbe visz és szerencsétlenségekbe sodor. Belátta a nagy igazságot, hogy a népek szeretete és együttérzése nagyobb biztonságot ád a trónnak az uralkodó minden fegyveres hatalmánál. Belátta, hogy az örökül átvett monarchiában, a melynek egész politikai rendje a legmerevebb hagyományokra volt építve, neki új eszméket kell befogadnia, új utakat kell keresnie. Kűzködött, viaskodott önmagával, úgy, hogy azt a fönséges mártirglóriát, a melyet magánéletének szenvedései szőttek halántéka körül, nem kevés sugárral egészítette ki uralkodói hivatása is. Feladatát nem a messze célok megjelölésében, hanem a közelfekvők biztosításában, a meglevő eszközök fölhasználásában és az erők kellő egyensúlyba helyezésében látta. Lelke megnyugvását a magyar nemzettel és a monarchia népeível való kibékülésében találta meg. Ez a törekvése a monarchián belül növelte uralkodói tekintélyét és kifelé nagyobbította a korona befolyását a nemzetközi helyzetre. Államait újjászervezve világtörténelmi művet alkotott és élete végén meglátta e műnek diadalát. A hatalmas, erős, egységes monarchiát, mely immár nem a leáldozó nap bágyadt birodalma, hanem a melyből a fölkelő nap ragyogó fénye árad a világba. Nem erőtlen agg többé, mint ellenségeink hitték, hanem erőtől duzzadó ifjú, kinek nem az elenyészés a rendeltetése, hanem a pezsgő, lüktető új élet és haladás. Ránk, magyarokra nézve az ő hatvannyolc évi uralkodása nemzetünk történetének egyik legfontosabb időszaka.