Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1915

Iskolai közlemények az 1915—1916. tanévről - VIII. A tanintézet 1914-15. évi története

győzni akartak volna, hanem csak rombolni és fölégetni mindent, amit még a tüzes gránát repülése utjain meghagyott. A megtisztított Kárpát-aljának minden községe, minden mezője, minden hajléka égre kiált . . . A béke ölén pihenő fehér Kárpátok ragyogóan szép jelenség. Feledhetetlen annak, ki szórakozás végett keresi fel, vagy kényelmes szállók ablakából gyönyörködik a vakító fehérségben, mely szinte szikrákat hány a holdas éjeken, de rettentő veszedelem, ezer pusztulás és a legalattomosabb halál a küzdő katonának, aki e hallgatag és titokteljes hómezőségeken táboroz heteken át. Sáros, Zemplén, Ung, Bereg és Mármaros orosz járta vidékei e rettentő veszedelmek lezajlásának hű képei. Nem lehet ugyan állítani, hogy nálunk is oly rémes jelenetek játszódtak volna le, mint Kelet-Poroszországban, de tény, hogy a lakások ezreit fosztották ki, hogy egész házak berendezéseit gyújtották fel és igen sok esetben az otthon maradt lakosságot szivtelenül meggyötörték. Kudarcos dühökben bemocskoltak mindent. Még a falvak ákácait is derékba törték, melyek most mint halott bajtársak borulnak a házakra, melyeknek egykor árnyékot adtak. Legtöbbet Sáros és Zemplén szenvedtek. Sáros megye különben oly kies, lankás mezőségei, vizjárta völgyei, erdős hegyei borzasztó látványt nyújtanak. A legtöbb szántóföld parlagon maradt, mindenütt szemünkbe ötlenek a tölcsérforma gödrök, melyeket a gránátok fúrtak a földbe; mindenfelé apró sírhantok és orosz tömegsírok, melyekről mint új szent határjelzőkről fognak a mi tűzhelyeinken késő unokáknak regélni. Láthatatlanul rajtuk a felírás : „Ne bántsd a magyart!" A falvak képe maga a pusztulás. A duklai szoros alatt pl. 20 község valósággal eltűnt a földszinéről, ezeknek a helyén nem látunk egyebet, mint szenet és szétdúlt tűzhelyek romjait. Némelyik házat meg úgy átlyukasztották az ágyúgolyók, hogy keresztül lehet látni rajta, némelyiknek egy felrobbant akna egész homlokzatát kilökte, vagy gránát fúrta át az ereszt, ahol máskor fecske fészkelt. A szobák elhagyatott istállók, az udvar egyetlen szemétdomb. A zbórói híres Rákóczy-kastély, amelyben oly sűrűn és szívesen tartózkodott a fejedelem, egészen romba dölt. Templom, iskola szintén. Több mint 5000 ház pusztult el e megyékben. A visszatérő lakosság szomorúan ül házának, egész élete takarékosságának, szétfoszlott reményeinek romjain. Nincs igavonó állat, nincs marha, nincs baromfi, mindent elhajtott, elpusztított az orosz. A mezőt nem tudják fölszántani, a földet bevetni, a gyermekeket iskoláztatni. Amit a háború könyörtelensége vétett, azt a könyörülő szeretetnek kell jóvá tenni. Magyarországnak, a magyar városoknak, társa-