Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1915

Iskolai közlemények az 1915—1916. tanévről - VIII. A tanintézet 1914-15. évi története

tünkön át keresi a kivezető utat. Ha legyőzhetné Németországot, akkor megnyílnék előtte az Északi-tenger és az Atlanti-óceán; ha megsemmisíthetne bennünket, akkor birtokába vehetné a Boszporust és a Dardanellákat, vagy eljúthatna az Adriához és innen tovább a világtengerekhez. Már most képzeljük el, hogy ez a cél sikerül! Képzeljük el, hogy Oroszországot nem állítják meg a Kárpátok és a honvédek és előrenyomul északon Csehországig, délen Krajnáig! Egy rettenetes nagy olló két ága közé szorult volna hazánk. A mi mappánk akkor körülbelül úgy festett volna, hogy elvesztve Erdélyt, elvesztve Észak-Magyarországot, elvesztve Dél-Magyarországot, a Horvátországgal való összeköttetésről nem is beszélve, ideig-óráig maradt volna egy kis középterület, egy kis Magyarország, ott ahol a magyar faj legtömörebben lakik. De aztán meddig tűrte volna Oroszország ezt a testébe beékelt, önálló politikai exisztenciát ?! A Kárpátok messze vannak tőlünk, de a háború izgalmai közel hozták őket és ismeretükre mindnyájunkat sokkal jobban megtanítottak, semhogy bővebben szólhatnék róluk. Csak néhány legjellemzőbb vonásra szoritkozom. A háború harmadik hónapjában érték el az oroszok a Kárpátokat. A hágókon és félreeső gyalogösvényeken kezdtek átszivárogni. Négy csoportban jöttek: az uzsoki, a vereckei szorosokon, a harmadik seregrész Toronyánál jelent meg és a negyedik Körösmezőnél, mely utóbbi megszállta Mármarosszigetei is. A mi seregünk valahol a veszélyeztetett terület közepe táján foglalt állást és egyes részeivel muszkát verni innen rándult ki Uzsokhoz, Vereckéhez és utoljára a mármarosi Hosszúmezőhöz. És alig telt bele két hét, megjött a jelentés, hogy Magyarország területén egyetlen szál ellenséges katona sincs. Ez első betörés nyomtalanul zajlott le, mindössze néhány falú őrizte meg emlékét. Jött, mint a nyári eső, erőtlenül és ártalmatlanul. November második felében a Galíciában és Lengyelországban tomboló nagy viharnak ujabb hullámgyürüi csaptak át a Kárpátokon. Részekre szakadozottan jöttek. Itt egy ezred, amott egy hadosztály, de ez is komoly tüzérség, trén és munició nélkül. Mintegy eleve áldozatra szánva nem a hadviselés, hanem politikai célok hamis oltárán. Ekkor a Kárpátok valamennyi északi átjárója az oroszok kezébe került: Dulria, amelyen át eljuthattak Sárosba és Zemplénbe; Uzsok, mely Ung megye fölött van; Verecke, amelyen át Bereget szállhatták meg és végül a Jablonicai-hágó, mely Mármarosba nyit utat. A kisebb és nagyobb csaták egész sorozata viharzott át e megyéken. A Dukla szoros és környéke valóságos Achilles-sarka volt kárpáti hadállásunknak. Az oroszok sokáig azt remélték, hogy itt L