Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1915

Iskolai közlemények az 1915—1916. tanévről - VIII. A tanintézet 1914-15. évi története

megúszni nem lehet. Mintha Shakespeare hősei támadnának fel egy nagy szenvedély, egy nagy akarás, egy nagy eszme őserejével. Fölemelkednek hozzájuk és tudnak erősen érezni, erősen akarni, erősen cselekedni. Fölemelkednek azon egyszerűek közé, akik győzelemre vannak hivatva. Jók leszne'k. Puritánok és erősek, méltók a nagy időkhöz. Mert nagy időket élünk. Mintha a világ sorsa volna eldűlőben. A maihoz hasonlítható harcot véres küzdelmekben gazdag ezeréves történelmünk sem jegyzett föl. A tatár és török óriási tömegekkel támadt ránk nem egyszer, de annyi ellenség, olyan gyilkos fegyverekkel sohasem tört a magyar határ felé, mint most. Létünk van kockán, mert oly irányokkal kell küzdenünk, amelyek nem valósíthatják meg másként a maguk céljait, mint szent István koronájának darabokra osztásával. Ellenségeink bizonyosra vették, hogy itt az első ágyuszóra nagy metamorfózisnak kell elkövetkeznie és a színjátszó lelkekről lehull az álarc, a nemzetiségek nyomban elfordulnak a magyarságtól, a magyarság pedig első megmozdulásával osztrák láncokat próbál magáról letépni. Fölöttébb kellemes mulatságnak vélték azt az éjféli órát, mikor a nagy álarcosbál minden vendégének lelkéről lehull az álarc. Most már látják, hogy Magyarország nem álarcosbál és hogy itt senki sem gyűlöli úgy egymást, hogy ne gyűlölné jobban a közös ellenséget. A bomlasztó nemzetiségi jelenségek között ellenállhatatlannak mutatkozott az ezeréves magyar államnak a szervezete . . . Azt hiszem, Mélyen Tisztelt Ünneplő Közönség, mindent és mindenkit odébb dobhat ez a háború a földön, csak minket nem. Minket csak lesöpörhet. Nekünk ez a csata az élet vagy a halál kérdése. Kápráztató fénye a diadalnak, vagy átláthatatlan mélye a bukásnak. Egy új élet napja vagy a halál feketesége. De úgy tetszik, mintha az a borongós felhő, amely a mi kis életkörünkre nehezedik, el-elveszítené komorságát és aranyfény tündökölne a mi egész magyar világunk felett. Mi a fellegborún túl már sejtjük a jövendő napjának áttörő fényét és bizakodva gyönyörködünk a sötétségbe verődött szivárvány színes sugárzásán. Mert ez a szivárvány jelenti nekünk a hidat, amely a nemzeti nagyság és a nemzeti egység igéretföldjére visz. Ez a hid pedig biztos és erős. Pillérei a magyarság ezeréves múltja, a magyar nép faji kiválósága, hivatása, geográfiái helyzete és a jelen nagyszerű erőfeszítései. Minket maroknyi magyar nemzetet a földtekének olyan pontjára rendelt az isteni gondviselés, ahol védelmére szolgálunk az egész emberiség nagy kincseinek, ahol tehát fokozott veszélyekkel kell szembe tekintenünk, ha biztosítani akarjuk nemzeti függetlenségünket.