Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1914

Gyíkos Péter

GYIKOS PETER 1846-1915. Ebben a gonoszúl reánk erőszakolt rettenetes háborúban alig van országszerte egyetlen család, amely egy-két, a csatatereken elesett szeretettjét nem siratná. A mi rendi családunk egyik érdemes tagja szintén elesett, nem ugyan a háború, hanem a magyar kultúra, az iskola csataterén, azzal a fegyverrel kezében, amelyet 42 éven keresztül forgatott, amellyel annyi elismerést és becsülést szerzett magának, dicsőséget Rendjének, de különösen a pécsi főgimnáziumnak. A polgári év első napján intézetünk ormán gyászlobogó jelentette, hogy az újév reánk nézve súlyos csapással, gyásszal köszöntött be. Mert mindannyian megdöbbentünk annak a hírnek hallatára, hogy intézetünk egyik erőssége, oszlopos tagja, a tanári kar lelkes és buzgó seniora kidőlt a munkából, amelynek ifjú kora óta minden idejét, minden erejét szentelte. Tudtuk ugyan, hogy betegsége megöli s arra orvosság nincsen, de hogy oly hamar lekaszálja a kérlelhetetlen halál, azt még sem gondoltuk. Január elsején kihűlt a szív, amely oly melegen dobogott az ifjúságért és amelynek melegét annyian éreztük. Nekünk és tanítványainak, akiket gyors elhunyta gyászba borított, némi vigasztalást csak a túlvilági viszontlátás reménye, meg az az őszinte részvét nyújthatott, amely halálával oly impozáns módon nyilvánult meg. Temetésén a Rend fejének, a zirczi apát úrnak vezetésével megjelentek a rendházak küldöttei és ott volt Pécs város értelmisége, amelynek tekintélyes része tanítványa a boldogúltnak. A zord téli időben is igen sokan kikísérték utolsó útjára drága halottunkat, akiben az ifjúság fáradhatatlan nevelőjét, a főgimnázium egyik legjobb tanárát, a társadalom pedig egy csendes visszavonúltságban zajtalanúl, serényen működő munkás tagját vesztette. Multis ille bonis flebilis occidit! 1