Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1914

Iskolai közlemények az 1914/1915. tanévről - VIII. A tanintézet 1914-15. évi története

62 Hang Dániel, dr., mint a Pécsi Nemzeti Szabadtanitás liceális osztályának igazgatója tevékenykedett. Párkányi Norbert, igazgatója a Pécsi Kath. Körnek, titkára a Julián-Egyesület Pécsi Bizottságának és elnöke a főgimnázium Faludiönképzőkörének. „A magyar ciszterci Rend százéves jubileuma" cimen vezércikket, „Gyikos Péter"-ről nekrológot írt a Dunántúlba, időközönként ismertette a lapokban a Julián-Egyesület működését, március 15-én ünnepi beszédet mondott a felsőbb leányiskolában (megjelent az évi Értesítőben), ezenkívül több aktuális közleményt írt a helyi lapokba. Gondán Felicián a Folklore Fellows Magyar Osztálya részére vezette a baranyamegyei népköltési termékek gyűjtését, főtitkára volt a Nemzeti Szabadtanítás pécsi egyesületének. „A hazai Ciszterci Rend ünnepe" címen a Pécsi Naplóban ismertette a Rend százéves működését. Sajtó alá rendezte „A magyar pálosrend története" c. munkáját. Novellákat, karcolatokat közölt a Pécsi Naplóban. („Muki intője", „Egy retikül története", „A jó Isten nem bottal ver", „A nagyversényi molnár", „A bűnhődés", „Diákemlékek a harcok közt" stb.) Ugyanott „Környékbeli népmondák" és „A magyar népballada" cimen ismertetett több, újabb népköltési terméket. Korilly Szilveszter dr. ünnepi beszédet mondott a főgimnázium Szent Imre-ünnepén. 5. A tanulók vallás-erkölcsi állapota. A tanári kar ama tudatban, hogy az ifjú sarjadék van hivatva arra, hogy a keresztény társadalomnak egykor oszlopos, erős támasza legyen; hogy a keresztény restauráció munkáját folytassa és befejezze: főtörekvésének és legfontosabb kötelességének tartotta az ifjúságot az isteni félelemben, a vallásos szellemtől áthatott, alkuvást nem ismerő életelvekben nevelni. A vallás megnemesíti a szívet, fegyelmezi az akaratot, felébreszti és megerősíti a kötelességérzetet, megvédi az erkölcsök tisztaságát. Csak a vallás-erkölcsös meggyőződés lehet alapja az egyéni és társadalmi boldogulásnak, a haza üdvének és felvirágoztatásának. E szent meggyőződés töltötte el a tanári kar minden egyes tagját és lelkesíti nehéz munkájában, E meggyőződéstől vezettetve arra fordította minden figyelmét nem csak szóval, de példaadással is, hogy a gondjaira bízott ifjúság lelkének nevelése és szellemének fejlődése a Krisztus szellemében történjék. Ezért intézetünk nemcsak a vallástanításnak, vallásos nevelésnek adta meg méltó helyét munkájában, hanem az egész intézet szellemében, a többi tárgyakban és ügyességekben is iparkodott kiemelni azokat az etikai mozzanatokat, amelyek az embert Isten létére,