Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1913

A pécsi gimnázium története

V. NEHÉZ IDŐK. Úgy tetszett a Gondviselésnek, hogy azt a súlyos sorsot, amelyet hazánk a magyar szabadságharc idejétől a kiegyezésig elszenvedett, különleges formában, szinte teljesen egyező dátumokkal ossza meg a magyar ciszterci rend is — pécsi gimnáziummal való kapcsolatában. Közel félszázada immár, hogy a rend tagjai Pécsre beköltözködtek. Napjaik ezen idő óta lázas munkában telnek. Pécs összes iskoláira kiterjedő tevékenységüknél fogva kiváló érdemeik vannak azon nagy kultúreszmények meggyökereztetésében, amelyek a magyar nemzet újjászületési korszakát foglalkoztatják. Törekszenek porhanyókká tenni a szívek talaját az erkölcsök számára. Lelkes hívei a nemzeti eszmének. Egy pécsi ciszterci tanár lelke termeli a következő nyilatkozatot, amikor a líceumi tanítványokkal a csatatérre siet : „Engedje meg, őrnagy úr, hogy én, aki eddig ezen ifjaknak szellemi vezére valék, most se legyek kényszerítve őket magukra hagyni, amikor a haza védelmére állanak".

1 Szellemi qualitásaik tekintélyekké avatják őket. Szinte természetszerűleg fordul feléjük a bizalom, valahányszor nehezebb kultúrális feladat megoldásáról esik szó. Összeforrtak Pécs városával, mint az ő történelmi lelkének integráns elemei. Ám a viharzó idők, amelyek a nemzeti reményeket letörték, erősen meghervasztották az ő energiáikat is. Rajtuk kivül eső okok súlyos rögöket gördítettek útjaikba, amelyek szinte a városban való maradásukat is lehetetlenné tették. Szolgálataik, rendjük áldozatkészsége, amellyel a város kulturérdekeit mindenkor támogatta, a feledés homályába merültek. Közömbös, vagy merőben disharmonikus érzésektől üldöztetve, számban megfogyatkozva, lélekben elkeseredve tengődnek egy ideig, amig a diadalra jutott jobb belátás ki nem szabadítja őket nehéz helyzetükből. Vegyük fel egyébként az események fonalát. 1 Békefi : Emlékkönyv., 63. 1.