Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1913

A pécsi gimnázium története

egy-egy megújított fogadalom számába mennek azon érdemben, hogy a hazai nyelv mindenkor megkülönböztetett gondoskodásuk tárgya leszen. Jóakaratuk a gyűlési jegyzőkönyvekben egyébként nem nyilatkozhatik meg, de hogy megállapodásaik komolyak, a gyakorlati életbe átszűrt magyar lelkületük tanúsítja. A pécsi gimnázium a nagyobbára idegen ajkú városban oázisa lett a nemzeti szellemnek, mint az intézetnek egy tiszteletre méltó tanítványa megjegyezte

1 s mikor kiérlelődött az 1844. II. 9. tc., amely a magyar nyelvnek kizárólagos uralmát biztosította; s mikor ennek nyomán a főigazgató 1845. febr. 28.-án magyar nyelvű levélben tudatta az intézettel a Helytartótanács jan. 11.-i 2283. sz. rendeletét, amely a magyar nyelv kötelező használata iránt intézkedik,

2 a pécsi gimnázium minden zökkenés nélkül lép át az új korszakba, amely — sajnos — rövid volt ugyan, de az mit sem változtat a ciszterci tanári karnak azon érdemén, hogy a maga hivatásának gyakorlatánál lelkesen hordogatta a köveket a magyar nép nemzeti ideáljainak kiépítéséhez. Ez a kettős iránygondolat, amelyet a gimnáziumi szellemi életből kiemeltem, a gerincét alkotja a mult század első felében érvényben levő pedagógiának. Ennek a két finom, előkelő vezéreszmének emlőin nevelődik fel az a nemzedék, amely megvívja a magyar szabadságharc tiszteletreméltó küzdelmeit. Ha a Szentírás szavaira gondolunk: Gyümölcseiről ismeritek meg őket: azok az acélos jellemek, amelyek ama nagy lelki zivatarokban csattognak, az a tüzes nemzeti érzés, amelynek sziporkáiból él még ma is az a nemzedék, amelynek hite, bizodalma nem aludt ki még egészen a magyar nép nemzeti egyedisége iránt, trofeumok gyanánt emelkednek elénk a nem messze múltból, dicsőséget árasztva azon egyének szorgos munkájára, akik a magyar nemzet nemes ősvonásait oly markans erővel tudták uralkodó magaslatra helyezni a nagy erkölcsi aszály s a nemzeti sorvadás örvényezéseiből. Közvetlenül a pécsi gimnázium tanügyi berendezkedésével kapcsolatosan csak még egy-két értesítői adatról s a pécsi konviktus ügyéréi óhajtok röviden megemlékezni. A fönnebb vázolt kettős pedagógiai irányzatot a gimnáziumi értesítők is híven visszatükröztetik. Az osztályozás azon időkben az eminentes, I., II. és III. classis fokozataiban tünteti elénk a tanulók általános tanulmányi előmenetelét. A valláserkölcsi irányzat erőteljes fellendülésével 1813-tól a tanulók külön osztályzatot nyernek a 1 Békefi: Emlékkönyv. Inczédy Dénes: A pécsi gimnázium története, 257. 1. 2 Főgimn. L. 1845. febr. 28. Főig.