Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1913

A pécsi gimnázium története

A jelen berendezkedés, amely a korábbi didaktikai mohóságot bölcs mérsékletre váltja, egyfelől felöleli mindazon ismeretágakat, amelyeket a közfelfogás időszerű szükségletek gyanánt állít elő, másrészről pedig kidomborítja azt a józan elvet, hogy a szellemnek kipallérozásához nem a tudományoknak enciklopédikus kivonatai s ezeknek a zsendülő értelembe való beléerőszakolásai vezetnek, hanem mérsékelt mennyiségű s az ifjúság idejéhez, fejlődő képességeihez alkalmazott tananyagnak átfogó feldolgozása. Az 1806-i Ratio legnagyobb ereje mégis az ifjúság fegyelmi életének szabályozásában nyilatkozik meg. Elméleti bepillantásaiban a nevelés lényegéig hatol, amikor a vallásos ráhatásoknak tulajdonítja a legnagyobb fontosságot a jellemerők kialakításánál. A tanárok hivatását e téren állandó apostolkodás kötelezettségével tekinti egyértelműnek. „Az összes tanítók, minden állapotbeli külömbség nélkül, úgy az ünnepeken, mint a hétköznapokon hittanárai az ő iskoláiknak . . . nagyon tévedne, ha valaki azt vélné, hogy, mivel nem pap, a tanítói tisztnek ezen ága iránt közömbös lelkületet tanúsíthat." (233. §.) A Ratio részletes szabványaiban megújulnak mindazon kötelezettségek és tilalmak, amelyeket a Helytartótanács II. József kora után szorgalmazott. A Ratio szerkesztőinek a nemzeti boldogabb jövendőért égő, nagyon komoly jóakaratát árulja el az a rendelkezés, amelynél fogva a városi elüljáróságokat is belevonja a nevelés, az ellenőrködés munkájába az ifjúság erkölcsi életét illetőleg. (V. ö. 252., 254., 263. §§.). Annál is jogosabb reménykedéssel várhatta el a két tényező őszinte együttérzését, együttműködését, mert hiszen a város lakóinak részéről a polgári kötelmek ilynemű teljesítése a legszorosabb szülői kötelmek teljesítésével esett egybe az iskola tanítványai, de — az ő édes gyermekeik irányában. A ciszterciek a jelen nevelő-oktató rendszer alapgondolataiban az ő szerzetesi és papi hivatásuknak teljesen megfelelő, vele mindenben harmonikus milieut találnak. Innen érthető az a nyugalmas, termékeny időszak, amely az ő vállalkozásukkal a magyar szabadságharc idejéig a pécsi gimnázium történetében bekövetkezett. Az erkölcsi nevelés kérdése, mint a fennmaradt emlékek tanúsítják, a jelen időszak folyamán markánsan előtérbe nyomul. — Ez érdemben a gimnáziumi tanártestület s a pécsi magisztrátus a Ratio utasításait példaszerűen valósítják meg a gyakorlati életben. A tanintézet elüljárósága sűrű érintkezést tart fenn a városi polgárság képviseletével, ahonnan nyilván kiderül, hogy az előbbi a nevelés kér-