Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1913

A pécsi gimnázium története

zendők. Az ifjúság a színházakat, a táncmulatságokat kénye-kedve szerint látogathatja.

1 Egy másik rendelet megszünteti az összes konviktusokat, az alapítványi összegekből ösztöndíj-alapot létesít s a kamatokat élvező ifjúságot felhatalmazza arra, hogy Ausztria s Magyarország bármelyik iskolájában folytathassa tanulmányait.

2 Egy harmadik rendelet szerint a királynak az az óhajtása, hogy a normáliskolából a gimnáziumokba fellépő ifjak száma megapadjon s ép azért életbelépteti a tandíjfizetést. Aki a havi részletek törlesztését nyugtával nem igazolja, a tanulók lisztájából törlendő.

3 Ez az intézkedés csak intézményes tovafejlesztése akar lenni annak a korábbi rendeletnek, mely szerint a nem nemes származású ifjak a gimnáziumokba csak akkor bocsáthatók, ha jeles, a polgári szülőktől származók pedig, ha legalább jó előmenetelt tesznek a tanulásban.

4 Nem érdektelen ezeket a tételeket, amelyek a felvilágosodottság s haladás jegyében születtek meg, párhuzamba vonni a Ratio studiorum következő utasításával: A tanulmányi igazgató „neminem eo, quod ignobilis sit, aut pauper, excludat".

5 Az intézmények élete folyásából idők folytán kialakul azoknak mintegy az eszményi képmása, amely sok, egymagában hiányos megfigyelés elemeiből tevődik össze. Az intézmények fejlődése csak akkor lesz természetes, összhangzatos, ha ez az eszményi képmás állandó figyelem és méltánylás tárgya mindazok részéről, akik bármely formában befolyhatnak az illető intézmény sorsára. Ez a láthatatlan zsinórmérték a nevelés rendszere fölött is ki van feszítve — sok évszázados szemlélődés és átélés destillacíójaként: elhanyagolása s merőben egyedi ötletekkel való helyettesítése csak a kialakult szervezetnek rombolódását idézheti elő. II. József, az individuális életfelfogás szolgai értelmezőjeként, nem veszi figyelembe a történelmi áramlatok erejét. Ott is király akar lenni, ahol csak mint alázatos alattvaló tölthetne be áldásos szerepet, így az életviszonyok árjából kénytelen ráismerni a jog, az igazság, a józan ész absztrakcióinak logikai nagyhatalmára. A magyar nép lelki forrongása mindegyre fenyegetőbb formában adja tudtára, hogy a nemzeti jogoknak felülről való el nem ismerése még nem egyenlő a nemzeti halállal. Az ifjúság erkölcseinek pusztulása nap-nap után világosabban tárja eléje, hogy az alacsony hajlandó1 V. ö. Főgimn. L. Napló. 1784. júl. 11. gyűlés. 2 Főgimn. L. 1784. okt. 5. Főig. 3 U. o. 1785. febr. 18. Főig. 4 U. o. Napló. 1784. júl. 11. gyűlés. 6 Reg. praef. stud. n. 9.